Több mint egymillió érdeklődőt vonzott a tárlat

Amszterdam: ahol múzeumba mutatják be a drogokat

Gyógyszer, ruha, kötél, üzemanyag, festék, vitorla és kábítószer. Mi köti össze ezeket? A kender. Látogatás a világon egyedülálló amszterdami marihuánamúzeumban.

2008.08.07 19:05ZONA
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Vörös szemű fiatalemberek téblábolnak a piros lámpás negyed kirakatai előtt, kerülgetik a fegyelmezett sorokban vonuló japán nyugdíjascsoportokat. Péntek este van Amszterdamban, kezdődik a mulatság. Egy percnyi időt sem veszteget el a hét végi turisták élcsapata. A repülőtérről egyenesen a belvárosba sietnek a vidám ifjak, hogy a legelső útjukba eső coffee shopban tüstént belekóstoljanak a holland toleranciába. A szállást ráérnek később is elfoglalni, valahogy csak odatalálnak az éjjel.
 
Angolok, németek lehetnek a legtöbben, de szinte minden európai náció képviselteti magát, magyar szót is hallani. Nem bízta a véletlenre az a fapados légitársaság, amely a Tekerj egyet Amszterdamban! szlogennel hirdette hét végi járatait, és bár alibiből egy biciklit is rátett a plakátra, az üzenet szemlátomást célba ért. „Her head is stupid, but…” – tanakodik két angol srác, a zsebükben kotorásznak, az euróikat számolgatják a földig érő üvegablak előtt. 

A csatornák partján hullámzik a tömeg, a kerékpáros helybeliek vakmerő tempóban kerülgetik az óráról órára vészesebben dülöngélő kirándulókat. A forgatagban szinte észrevétlenül bújik meg a világon egyedülálló múzeum. A kendertermesztés története, jelene és jövője című állandó kiállítás a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban kevésbé volna csábító, annál ígéretesebb Amszterdam szívében. Ide a spanglituristáknak csak töredéke vetődik el, az 1985-ös nyitás óta mégis egymillióan látogatták meg – többségük éppen a szomszédos coffee shopokból, hogy mintegy mellékesen a tudásszomját is csillapítsa. 

A múzeum csupán néhány kisebb teremből áll, ám a kultúrhistóriai utazás így is szédítő e különös, varázslatos növény körül. Pontosabban két növény körül. Az alapfogalmak tisztázásakor ugyanis kiderül, hogy amit kender gyűjtőnévvel illetünk, az valójában két hasonló, de külön faj: a cannabis indica és a cannabis sativa. Már nem jöttünk hiába.

A kiállítók „az emberiség egyik legértékesebb nyersanyagaként” méltatják a kendert, véleményük alátámasztására orvosi, vallási és kulturális érvek sokaságát tárják a látogatók elé. Ki gondolta volna például, hogy már nyolcezer éve ismerik és használják? Hogy a kínai orvoslásban ötezer esztendeje gyógyítanak vele? Hogy Indiában, Fekete-Afrikában, az óceániai szigetvilágban és a mai Kanada területén az őslakók egymástól függetlenül jöttek rá füstjének bódító hatására? 

Hogy pszichoaktív tulajdonságait Hérodotosz is leírta? Persze a szívás a kender felhasználásának csupán az egyik – sokak szerint a legkellemesebb, de semmiképpen sem a leghasznosabb – módja. A ruhától a papíron át egészen az alternatív üzemanyagig rengeteg minden készül belőle. A holland tengeri nemzet, a hajóépítéshez is évszázadok óta termeszti. Éppolyan nélkülözhetetlen alapanyag volt, mint a fa, hiszen kenderből készültek a vitorlák és a teljes kötélzet. Egy nagyobb hajó építéséhez akár száztonnányit is felhasználhattak.
 
A világ körüli utakra induló tengerészek mindig vittek magukkal néhány hordónyi kendermagot, hogy ha hajótörést szenvednének, a távoli földön is termeszthessék a növényt, megjavíthassák vele a megtépázott vitorlákat, az elszakadt köteleket. No meg hogy a füstje segítsen nekik átvészelni a nehéz napokat. A hollandusok lelkesen szívták a cannabist már a 17. században is, bizonyság rá a múzeum legértékesebb németalföldi festménye: az ifjabbik David Teniers 1660-as alkotása, a Het rokershuis.
 
Az antwerpeni születésű Teniers „de Jonge” korának ünnepelt művésze volt, királyok és hercegek udvari festője. Az idősebbik Jan Breughel lányát vette feleségül, népszerűsége Rubensével és Van Dyckéval vetekedett. Művei ma is láthatók Firenzétől Szentpétervárig, Párizstól Berlinig Európa legnevesebb gyűjteményeiben. Ezen a képén jámbor atyafiak pöfékelnek boldog-bamba arckifejezéssel, hosszú szárú pipákból. Szembetűnő, hogy háromszázötven év alatt csak a szerszámok és az öltözékek változtak Amszterdamban, a vigyorgó, távolba révedő tekintetek maradtak – 2008-ban is bőséggel akadna témája a mesternek. További részletek a Zóná-ban!

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.