Portré

25 éve halt meg John Cassavetes

Huszonöt éve, 1989. február 3-án halt meg John Cassavetes, az amerikai független film egyik legismertebb alakja, aki színészként és rendezőként is előszeretettel használta az improvizációt.

2014.02.03 06:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A történetmesélés helyett a jellemek vizsgálatát helyezte a középpontba, a cinéma véritéhez közel álló stílusa a kendőzetlen valóságot igyekezett visszaadni, sokszor vágatlan jelenetekkel.

Cassavetes 1929. december 9-én született New Yorkban, görög bevándorlók gyermekeként. Kiskorát Görögországban töltötte, amikor hétévesen visszatért az Egyesült Államokba, szinte meg sem tudott szólalni angolul. New Yorkban, Long Islanden nőtt fel, az iskolában igazán komolyan a színjátszást vette. A középiskolát elvégezve néhány kanyar után a New York-i Dráma Művészetek Akadémiáján kötött ki, ahol 1950-ben diplomát szerzett, ekkor már a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve volt. Hogy az életet megismerje, néhány évig egy tőzsdei cégnél dolgozott, első filmszerepét 1953-ban kapta. Ezután közel nyolcvan tévéfilmben szerepelt, főként nyughatatlan fiatalok alakítását osztottak rá, 1959-től a Johnny Staccato című sorozatban egy dzsesszzenész magánnyomozót alakított, öt részt maga is rendezett.

Rendezői pályafutása rendhagyóan indult: 1957-ben egy rádiós műsorban azzal lepte meg a műsorvezetőt, hogy csalódásnak nevezte a filmet, amiben szerepelt, hozzátéve: ő ennél sokkal jobbat tudna készíteni és arra kérte a hallgatókat: aki támogatja, küldjön neki egy dollárt. Legnagyobb meglepetésére rövid időn belül kétezer dollár gyűlt össze számláján, így nekilátott a New York árnyai forgatásának. A meglehetősen hevenyészett forgatókönyvön alapuló film képeit két év alatt vette fel a város utcáin ismeretlen színészekkel, akik a történetet improvizálva építették fel. Az alacsony költségvetésű, kézi kamerával forgatott film eszköztelensége ellenére, vagy talán éppen ezért Európában aratott sikert, amerikai forgalmazója csak akkor akadt, amikor a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a kritikusok díját.

Cassavetes ezután nagyobb költségvetésű filmek rendezésére kapott felkérést 1961-ben és 1963-ban, de nehezen viselte a stúdiók "atyáskodását", s elhatározta: ezután csak független rendezőként dolgozik. Visszatért a színészkedéshez, hogy a szükséges pénz összeszedje, A pokol angyalaiban egy ámokfutó motoros banda vezérét alakította, A piszkos tizenkettő című háborús drámában mellékszereplőként 1967-ben Oscar jelölést kapott, egy év múlva Roman Polanski Rosemary gyermeke című horrorjában aratott sikert.

1968-ban tért vissza a rendezéshez az Arcok című filmmel. A saját maga által finanszírozott alkotást, amely egy széteső külvárosi házasság történetét meséli el, nyolc hónap alatt készítette felesége, Gena Rowlands főszereplésével. A filmet három kategóriában jelölték az Oscar-díjra, a rendező újra kapós lett Hollywoodban, de ő csak azokat a felkéréseket fogadta el, ahol teljesen szabadon dolgozhatott. Így született 1970-ben A férjek című dráma, amelyben legkedvesebb színészei, Peter Falk és Ben Gazzara szerepeltek - Peter Falk haláláig vallotta, hogy tehetsége kibontakozását Cassavetesnek köszönheti. A rendező a legsikerültebb jeleneteket a színészek tudta nélkül készítette, gyakran besétált a színészek közé és beszélgetett velük, majd visszaült a rendezői székbe, anélkül, hogy a felvevőgép leállt volna. 1974-ben ismét Falkkal dolgozott az Egy hatás alatt álló nő című moziban, melynek másik főszerepét Rowlands játszotta, akivel tíz közös filmet készítettek. Cassavetes ezúttal a rendezésért kapott Oscar jelölést, s azon kevesek egyike lett, akiket három fő kategóriában is - színészként, rendezőként és forgatókönyvíróként - jelöltek a filmvilág legrangosabb kitüntetésére.

A következő évek személyes hangú filmjeit vagy szerette vagy teljességgel figyelmen kívül hagyta a közönség, utóbbi sorsra jutott 1976-ban a Gazzara főszereplésével készült Egy kínai bukméker meggyilkolása, és a Peter Falkkal 1986-ban forgatott Egy kis gubanc című komédia. 1980-ban készült a Glória című krimi, Rowlandsszel a főszerepben, aki a maffia elől kisfiával menekülő volt utcalányt alakított.

Cassavetes életét beárnyékolta az alkohollal folytatott küzdelme, amelyet a nyolcvanas évekre elveszített. Egykor magával ragadó egyéniségét maga alá gyűrte szenvedélybetegsége, az orvosok 1984-ben már csak fél évet jósoltak neki (tévesen). A lesújtó hír hallatán fogott bele Szeretetáradat című filmjébe egy alkoholista íróról és szeretetéhes húgáról, műve a Berlini Filmfesztiválon Arany Medvét nyert. Utolsó munkája az Életem szerelme című romantikus vígjáték forgatókönyve volt, melyből csak halála után, 1997-ben készített filmet Sean Penn, Robin Wright és John Travolta főszereplésével.

John Cassavetes 1989. február 3-án, 53 évesen halt meg. Gyermekei nyomdokába léptek: fia és két lánya is színészként, illetve rendezőként szerzett hírnevet. 1991-ben a független filmes kitüntetés, az Independent Spirits Award egyik díját John Cassevetesről nevezték el, ezt olyan független filmkészítőknek ítélik oda, aki félmillió dollárnál alacsonyabb költségvetésű alkotással neveznek. Érdekesség, hogy 2007-ben a független filmesek díjára jelölték Cassavetes Zoe nevű lányát is, a legjobb első forgatókönyv kategóriában.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.