Portré

O. Henry, az amerikai realista novella megteremtője 150 éve született

Százötven éve, 1862. szeptember 11-én született O. Henry amerikai elbeszélő, aki meglepő fordulatokkal tűzdelt novelláiban a századvég kavargó, hol romantikus, hol rideg és kegyetlen Amerikájának életéből merített történeteket elevenített meg.

2012.09.11 07:44MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

William Sydney Porter néven született az észak-karolinai Greensboroban, középosztálybeli családban. Iskoláit tizenöt évesen abbahagyta, felcsapott hivatalnoknak, majd - idővel már okleveles gyógyszerészként - nagybátyja gyógyszertárában dolgozott. Szabadidejében a betérő vásárlókról készített karikatúrákat, és lázasan falta a könyveket, a klasszikusoktól a filléres ponyváig mindent, ami a keze ügyébe került.

Nem múló köhögése és bizonytalan anyagi helyzete miatt a kellemesebb éghajlatú Texasba utazott. Először egy farmon volt mindenes, majd Austinban kötött ki, ahol a következő néhány évben volt banktisztviselő, rajzoló, gyógyszerész és újságíró. Aktív társasági életet élt, amatőr zenészként megbízásra fiatal hölgyeknek adott szerenádot, s összejöveteleken muzsikált. Hamarosan beleszeretett egy gazdag lányba, aki azonban tüdőbeteg volt, így a szülők ellenezték a házasságot. O. Henry végül megszöktette szerelmét, aki a felesége és leglelkesebb olvasója, támogatója lett.

Ifjú férjként a texasi földhivatalban helyezkedett el, majd bankpénztáros lett. Amikor elvesztette munkáját, egy humoros hetilapot indított, ennek megszűnte után pedig a houstoni újság riportere és alkalmi karikaturistája lett. Korábbi bankjában azonban vizsgálat indult, amelynek során 1896 februárjában sikkasztással vádolták meg. A per elől Hondurasba menekült, innen súlyosan beteg feleségének ápolására egy év után hazatért, de az asszony halála után börtönbe kellett vonulnia.

Háromévi raboskodás után jó magaviselete révén szabadult, s ekkor már ismert író volt. Büntetési idejét ugyanis a börtön kórházában dolgozva töltötte, ahol maradt ideje az írásra. Megismerkedett tolvajokkal, zsebmetszőkkel, házasságszédelgőkkel, betörőkkel és néhány igazi "nehéz fiúval" is, szájukból nap mint nap elképesztő történeteket hallott, melyek alapanyagként szolgáltak műveihez. Ezeket álneveken jelentette meg, közülük végül az O. Henry mellett döntött.

A börtönévek után New Yorkban telepedett le, ahol 1904-ben kiadta első novelláskötetét Káposzták és királyok címmel. Hihetetlenül termékeny időszak következett életében: két év alatt 115 novellát írt. Még ünnepelt íróként is gyakorolta furcsa anyaggyűjtési módszerét: szállodákban a legkülönbözőbb karakterekkel elegyedett szóba, majd a megismert figurákat nagy hozzáértéssel papírra vetette. Írásait bravúros stílus és jellemábrázolás, optimista hangvétel és váratlan, meglepő befejezés jellemzi. "Írj, amit szeretsz. Nincs más szabály. Fecskendezzünk az élet íztelen tésztájába egy kis párbeszédet, mintha mazsola lenne" - mondta egyszer.

Még látta műveinek némafilmes feldolgozását, de a sikereket nehezen viselte. A kitüntető figyelem ellenére, vagy éppen amiatt komoly alkoholproblémával küzdött.


Negyvennyolc évesen - egy hihetetlenül gazdag és termékeny, de rövid élet után - májzsugorodásban és cukorbajban halt meg New Yorkban 1910. június 5-én. Műveiből az 1910-1920-as években több mint száz film készült, a róla elnevezett irodalmi díjjal ma a legjobb novellákat jutalmazzák az Egyesült Államokban.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.