50 évig írta

Elveszett meséket rejteget a zsebikéjében a mítoszok királya

J. R. R. Tolkien több mint ötven éven keresztül írt, és kéziratrészletek halmazaként fennmaradt főművének, A szilmarilok című mítoszfüzérnek általunk ismert változatát édesapja halála után Christopher Tolkien állította össze négy évig tartó munkával.

2012.03.07 20:50ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Noha ez a mű ebben a formában elég jól megmutatja, hogy milyen jellegű, történetvezetésű, alapcselekményű mitikus hagyományt szeretett volna Tolkien a közönség elé tárni, mégsem az ideálisan elképzelt „végső”, a szerző minden gondolatát tükröző változat került kiadásra.

Hogy ezt a hiányt pótolja, de ne sértse meg szerkesztői kiegészítésekkel a hagyatékot, a szerző fia 1983 és 1996 között egy tizenkét kötetes sorozatban a teljes hagyatéki anyagot közzétette, a fennmaradt töredékes, befejezetlen, többváltozatú formában – rengeteg elkülönített magyarázó, értelmező szerkesztői megjegyzéssel kísérve.

A The History of the Middle-earth vagyis a Középfölde Históriája sorozat, illetve ennek első két kötete, az Elveszett mesék könyve ebben a különös formában lett népszerű forrása a tolkieni mitológia rejtett kincsei, az alapművekből meg nem ismerhető mélységei iránt érdeklődő Tolkien-rajongóknak.

Ez a könyv nem mély értelmű, de könnyed történetvezetésű mese, mint A Hobbit, nem eposzi mélységű nagyregény, mint A Gyűrűk Ura, és nem is olyan finom, letisztult, légies és mégis mély szomorúságot hordozó mítoszfüzér, mint A szilmarilok – jóllehet cselekményében ez utóbbival mutat sok rokon vonást. Stílusa, világképe, írói eszközrendszere talán szokatlan lesz azoknak az olvasóknak, akik csak a „klasszikus” Tolkien-műveket ismerik, mégis azt kell mondanunk, fontos olvasmány mindenkinek, aki szeretne közelebb kerülni a Tolkien műveiből kibontakozó XX. századi mitológiai rendszerhez.

John Ronald Reuel Tolkien (1892–1973) a XX. század egyik legnagyobb írója, utolérhetetlen nyelvkreátor és mítoszteremtő. Bár filológusként számos színvonalas tudományos munkát is publikált (az ő és leedsi kollégája, E. V. Gordon nevéhez fűződik a Sir Gawain és a Zöld Lovag című középangol románc mai napig is használt modern kiadása, és Tolkien írta a mindmáig legfontosabb cikket a Beowulfról), Tolkien hírnevét mégis azok az írásai alapozták meg, amelyeket először csak magának és gyermekeinek szánt.

A Nagy-Britanniában 1937-ben megjelent The Hobbit című könyv volt az első, amely Középfölde világát és a finoman, ötletesen és kreatívan beépített irodalom- és kultúrtörténeti forrásokat megnyitotta az olvasók előtt. A Hobbitot követő tizenhét év során született meg A Gyűrűk Ura, mely 1954–55-ben jelent meg először, három kötetben. Sikere arra bátorította Tolkient, hogy visszatérjen a cselekmény hátteréül szolgáló mitológiai történetekhez, amelyeket 1917 óta csiszolgatott. Élete végéig dolgozott nagy vágyán, A szilmarilok sajtó alá rendezésén, ám a számtalan változatból sosem tudott összeállítani egyetlen, összefüggő szöveget.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.