"Évekig dobozban volt"

1956 - Wittner Mária: a Tóth Ilonáról szóló filmekkel igazságot kell szolgáltatni

Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, 1956-os halálraítélt Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzat és több civil szervezet ünnepi konferenciáján hangsúlyozta: az 1956-os tevékenységéért kivégzett orvostanhallgatónak, Tóth Ilonának a róla szóló filmekkel igazságot kell szolgáltatni.

2012.02.17 19:09MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Tóth Ilona koncepciós pere és a kádári megtorlás című rendezvényen Wittner Mária beszámolt arról, hogy a tervek szerint a már bemutatott dokumentumfilmen kívül játékfilmet is szeretnének forgatni a mártírhalált halt szigorló orvostanhallgatóról, ennek érdekében pedig pénzt gyűjtenek.
   
Felhívta a figyelmet arra, hogy "évekig dobozban volt" az 1957-ben kivégzett Tóth Ilona történetét feldolgozó, egyórás dokumentumfilm, amivel "ha életében nem is, de halálában" igazságot szolgáltattak neki. Hozzátette: Tóth Ilonát életében és holtában is megalázták, egyrészt mert koncepciós perben halálra ítélték, másrészt mert gyilkosnak nevezték néhány éve. Utalt arra: "sokan még mindig megdrótozott holttesttel, arccal lefelé vannak eltemetve" az 1956-os mártírok közül.
   
M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanár felhívta a figyelmet arra, hogy Tóth Ilona perének igaztalan tényleírása szerint a Tóth Ilona által állítólag megölt ember össze-vissza volt szurkálva, azonban a holttesten nem találtak sem szúrásnyomot, sem idegen anyagot nem találtak, amely mérgezésre utalna. Szólt arról is, hogy a halott azonosítása is vitás volt, mindössze fotó és ruházat alapján hajtottak végre, és még a halott menyasszonyát sem hívták meg az azonosításra, és mind a négy vallomása eltért egymástól.
   
Az ellentmondások között említette továbbá, hogy a halottról a sógora hol úgy nyilatkozott, hogy lelőtték, hol úgy, hogy lelökték. Ellentmondásosan jelent meg a peranyagban az állítólag megölt ember rendfokozata is, egyszer közkatonaként, másik alkalommal törzsőrmesterként, megint máskor őrmesterként aposztrofálták - tette hozzá.
   
A történész elmondta: Tóth Ilonát - aki a zuglói Domonkos utcában a sebesült felkelőket ápolta a forradalom leverése után, valamint röpcédulát terjesztett a forradalom mellett és Kádár János ellen - 1956. november 19-én tartóztatták le. Az eljárás során egyik nap délelőtt még szervezkedéssel, délután viszont már gyilkossággal vádolták, a per folyamán pedig mindössze négyszer hallgatták ki.
   
A társadalomnak rehabilitálni kell Tóth Ilonát, aki nem gyilkos, hanem hős volt - összegezte a történész.
   

Zinner Tibor címzetes egyetemi tanár kiemelte: a Rákosi-rendszer "rémséges restaurációja" következett be a Kádár-rendszer megtorló időszakában, amelyet jogilag öt törvényerejű rendelettel igyekeztek megalapozni. Ezekben egyebek mellett arról rendelkeztek, hogy tettenérés esetén vádirat nélkül is bíróság elé lehetett állítani bárkit, ennek következtében statáriálisan végeztek ki hetven embert a katonai törvényszékek; még egyszerű lopást is halálos ítélettel lehetett megtorolni - jegyezte meg.
   
Mint közölte, a gyorsított eljárásról szóló, 1957. januárban életbe lépett jogszabály alapján ki lehetett végezni azt, aki a cselekmény idején 16. életévét betöltötte. Ezzel kapcsolatban cáfolta azt a hiedelmet, hogy Mansfeld Péter esetében kivégzésével meg kellett várni, hogy betöltse a 18. életévét. Mansfeld Pétert a 16 évesen elkövetett tetteiért is ki lehetett végezni a megtorlási időszakban keletkezett pártállami jogszabály alapján - mondta.
   
Szólt arról is, hogy a Kádár János pártvezető által hangoztatott "szemet szemért, fogat fogért" elv nem valósult meg, mert - a párt első titkárának állításával ellentétben - sokkal több felkelőt végeztek ki a megtorláskor, mint amennyi kommunista embert megöltek a forradalom és szabadságharc idején. Kutatásai alapján 372 kivégzést lehet dokumentumokkal bizonyítani a kádári megtorlás időszakában - mutatott rá.
   
Felhívta a figyelmet arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjai közül 26-an nem voltak hajlandóak részt venni a halálos ítéletek meghozatalában. Elmondta: nagy, közös sírgödrökbe temették el a politikai elítélteket, 7-8 rétegnyi tömegsírokat hoztak így létre. A Kádár-rezsim az általános közkegyelmet azért hirdette meg 1963-ban - fűzte hozzá -, hogy az ENSZ levegye napirendjéről a "magyar kérdést", azonban még 1966-ban is mintegy 8 ezren voltak politikai elítéltként börtönben.
   
Csomor Ervin, a XVI. kerület fideszes alpolgármestere elmondta: Tóth Ilona a XVI. kerületben, annak árpádföldi részén született, ebben a kerületben járt általános iskolába, és "fájdalmasan fiatalon ment el". Kitért arra, hogy itt avatták fel először Tóth Ilona szobrát, és a helyi önkormányzat posztumusz díszpolgárrá választotta.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.