Új könyveken dolgozik Neil Gaiman

Nem nyugszik a mesék atyaúristene

Jövőbeli terveiről nyilatkozott Neil Gaiman a Guardian újságírójának az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválon.

2011.08.18 14:08ma.hu

A kortárs fantasy és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb alakja elmondta, hogy két új történeten is dolgozik jelenleg, illetve válaszolt arra a nagyon sokak által régóta feltett kérdésre is, hogy ír-e még valaha folytatást az Amerikai istenekhez és a Coraline-hoz.

„Imádtam a tényt, hogy egészen A temető könyvéig az emberek vagy soha nem hallottak rólam, vagy a kedvencük voltam”, mondta az író. A temető könyve óriási sikere óta ez megváltozott.

A regény a kritikai elismerés mellett (2009-ben megkapta az év legjobb fantasy könyvéért járó Hugo-díjat) hatalmas közönségsikert is aratott, Gaiman ismertsége pedig minden elképzelhetőnél nagyobbra nőtt.

Azóta több híres művéből is tv-sorozat van kilátásban: az Amerikai istenekből Tom Hanks produkciós cége tervez hat évadot az HBO-ra, a Terry Pratchettel közösen szerzett Elveszett próféciákat pedig a Monthy Pythonos Terry Jones fogja életre kelteni.

Gaimannek az Amerikai istenek című regénye tíz évvel ezelőtt jelent meg, és mostanra már a rajongók szinte követelik a folytatását.

„A regényt úgy írtam meg, hogy ha nem is marad nyitott kérdés a végén, akkor legalább valamiféle trilógia formát kaphasson. Úgyhogy egy könyv még biztos lesz”, nyilatkozta az író. „Nagyon sokan javasolják, hogy folytassam a Coraline-t is, és mindenki ugyanazzal az ötlettel állt elő. Az énem egyik része nagyon szívesen visszatérne ebbe a világba, és írna még hozzá valamit.”

A felnőtteknek szánt mesekönyvből Henry Selick rendezett különleges, stop-motion technikával készült animációs filmet 2009-ben – a sikerét jól mutatja, hogy az Imdb-n 7,8 pontot kapott közel ötvenezer értékelés után. Ezen kívül kiderült, hogy két új történeten dolgozik éppen: „az egyik egy novella, de már ötven oldalt írtam, vagyis biztosan nem novella lesz. Gyerekeknek szólna, de ebben sem vagyok biztos, mert egy felnőtt öngyilkosságával kezdődik. Egy nyolcéves fiúról szól, és megismerkedik három nővel, akiknek van egy farmjuk egy tó fenekén. Azt mondják, hogy az öreg vidékről jöttek, de nem az igaziból, mert az elsüllyedt. Az öreganyjuk pedig azt mondja, hogy nem tudják, hogy miről beszélnek, mert a legöregebb vidék felrobbant. Furcsa dolgok történnek azon a farmon. Olyan egyszerű történetnek tűnt az elején, ettől volt elegáns.

Aztán elkezdtem megírni.”

„A másik történet egy képeskönyvhöz lett volna eredetileg. Az a címe, hogy Fortunately, The Milk. Valamiféle folytatásnak szántam A The Day I Swapped My Dad For Two Goldfish-hez. Az a háttere, hogy sokan mondják, hogy mennyire igazságtalan vagyok az apukákkal, és úgy gondolom, hogy igazuk van, ezért kellene valamit írnom arról, hogy valójában ők mennyire fontosak és menők”, mondta. „Arról szól, hogy egy reggel a gyerekek felébrednek, és nincs otthon tej, ezért az apjuk elmegy, hogy vegyen, de csak nem jut haza. A gyerekek várnak és várnak, már majdnem narancslevet töltenek a zabpehelyre, amikor megérkezik az apjuk, aki azért késett, mert idegenek rabolták el egy űrhajóval. Ezután elmeséli nekik az egészet. Vannak benne kalózok, idegenek, próféciák és vulkánok is. Azt hittem, hogy kétezerötszáz szóban jól elfér majd, de nagyon növekszik.”

Ami Gaiman magyar nyelvű kiadásait illeti: várhatóan novemberben érkezik tőle a Tükör és füst, ami a nagysikerű novelláskötetének az újrakiadása lesz, jövő tavasszal pedig jön az Amerikai istenek újrakiadása is. Mindkét kiadvány beszerezhetetlen már a hazai könyvpiacon, miközben rengetegen keresik őket.

"... hát mit gondolsz, ki vagy te, kicsi szellem?"

Ott látta meg a napvilágot, ahol könnyű meséset álmodni a ködben: Neil Richard Gaiman 1960-ban született az angliai Portchesterben. Eleinte újságírásból él, kritikusként működik, rock-bandákat filéz. Aztán 1987-ben barátjával, a festő-grafikus Dave McKeannel közösen megalkotja a Violent Cases - t (Erőszakos Ügyek), mely vitathatatlanul az egyik első üveg hatvanfokos szilvapálinka az addig leginkább csak tejhez meg kakaóhoz szoktatott comics életében.

Ebben a füzetben egyesül minden, amit Gaiman a képregényről gondol: sehol egy szuperhíró, a színek szabadságoltak, McKean, a kezdettől örök alkotótárs egy hiperaktív, zsírkrétafetisiszta óvodás ravaszságával ollózza fecnikre a családi fényképalbumot… pedig csak egy négyéves kisfiú és egy öregember kvaterkája ez, laza ötven oldalon.

Érdekli szerzőnk elemzése az íróról? Kattintson!

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.