Fidel és Raúl

Kétfejű, de stabil a kubai rezsim három év elteltével is

Három évvel ezelőtt jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt és súlyos betegsége miatt hatalma jelentős részének átadására kényszerült Fidel Castro, ám testvérével, Raúllal együtt még mindig irányítja Kubát. Ellenfeleinek jóslatát megcáfolva a kommunista rendszer nem dőlt össze, és nem is változott meg alapjaiban, a kubaiak nem nagyon reménykedhetnek gyors változásokban.

2009.07.26 12:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Elemzők, diplomaták és ellenzékiek egyetértenek abban, hogy a rendszer biztos lábakon áll, pedig a rezsim kétfejű, és a gazdaság az egyik legsúlyosabb válságát éli át. "El kell ismerni a totalitárius modell stabilitását. Továbbra is minden béklyóba van kötve, jó erősen" - mondja Elizardo Sánchez, a belső ellenzék egyik legismertebb vezetője. Szerinte kényelmes ez a kétfejű rendszer, hiszen Raúl és Fidel kölcsönösen egymást vádolhatja, ha valami nem működik.

Az augusztusban 83. életévét betöltő Fidel - vagy ahogy a kubaiak nevezik, a "comandante" (parancsnok) - utoljára 2006. július 26-án, Kuba nemzeti ünnepén lépett a nagy nyilvánosság elé. Holguínban tartott beszédet a Moncada laktanya ostromának 53. évfordulóján, majd pár nap múlva életmentő műtéten esett át, és azóta sem gyógyult fel.

Hatalmát 2008 februárjáig fokozatosan átadta öccsének, Raúlnak, egyedül a mindenható kommunista párt főtitkári tisztségét tartotta meg. Folyamatos viták folynak arról Havannában, hogy inkább Fidel, vagy inkább a pragmatikusabbnak tartott Raúl dirigál-e. Sánchez és a kubaiak többségének véleménye szerint Fidelé az utolsó szó. Mások azt állítják, hogy a 78 éves Raúl megszilárdította hatalmát, a Fidelhez hű kádereket lecserélte saját híveire. Sok megfigyelő pedig úgy hiszi, hogy Ángel Castro ötödik és nyolcadik fia szétosztotta egymás között a hatalmat, bár időnként "határviszályok" törnek ki. Európai és amerikai diplomaták utaltak arra, hogy amikor Fidel külföldi vendégeket fogadott, például Felipe Calderón mexikói vagy Michele Bachelet chilei elnököt, Raúl azzal nyugtatgatta őket, hogy a comandante kizárólag személyes véleményét fejtette ki, mint az elvek harcosa. Egy latin-amerikai diplomata azonban lényegtelennek nevezte, hogy ki a főparancsnok, hiszen a döntő fontosságú dolgok nem változtak, Kubában továbbra is megsértik az emberi jogokat, és egyre gyorsabb ütemben romlik az elvitathatatlan társadalmi vívmányok, azaz az egészségügy és az oktatás színvonala.

Ami a külpolitikát illeti, normalizálódtak a karibi szigetország kapcsolatai Európával és Latin-Amerikával, de az Egyesült Államok esetében csak kisebb kiigazítások történtek az utóbbi hónapokban, Barack Obama amerikai elnök hivatalba lépésével. Raúlnak sikerült elnyernie az egész Latin-Amerika támogatását az amerikai embargó eltörléséért vívott harcában és elérte, hogy az Amerikai Államok Szervezete 47 év elteltével visszavonja a Kuba tagságát felfüggesztő határozatot. A kubai átlagpolgárok életében azonban kevés dolog vagy semmi nem javult 2006 óta, noha egyesek ábrándokba ringatták magukat, amikor Raúl strukturális változásokat és sok abszurd tiltás feloldását ígérte.

"Nem hiszem, hogy Raúl bármilyen politikai kockázatot vállalna olyan mélyreható változások elősegítésével, amelyek aztán olyan helyzeteket idéznének elő, hogy kicsúszik a kezéből az ellenőrzés" - fogalmazott egy szakértő.

Számos megfigyelő úgy véli, hogy a reformok azért fékeződtek le, mert az évtizedek során kivérzett gazdaságot a nemzetközi válság és a 10 milliárd dolláros károkat okozó tavalyi hurrikánok teljesen padlóra vitték. Az importtól és a venezuelai kőolajszállításoktól jelentősen függő gazdaság fellendítésének érdekében Raúl engedélyezte a bérek felső határának megszüntetését és a parlagon heverő állami földek szétosztását kistermelők között, ám mindkét intézkedést nagyon lassan ültetik át a gyakorlatba.

A nikkel importjából, valamint a szolgáltatásokból, köztük a turizmusból származó devizabevételek csökkenése, valamint az - exportbevételeket már négyszeresen meghaladó - importköltségek növekedése miatt a kormány 2,5 százalékra vitte le az idei gazdasági növekedés korábban 6 százalékra becsült célszámát.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.