Kína csak retorikájában fog keménykedni?

Kína és Japán újra kakaskodik

Kína területi követeléseinek próbál érvényt szerezni, valamint Japánnak és az Egyesült Államoknak akar figyelmeztetést küldeni azzal, hogy légvédelmi azonosító övezetet jelölt ki a Kelet-kínai-tenger felett.

_{2013.11.26 16:25MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Önmagában légvédelmi azonosító övezet kijelölése még nem feltétlenül fenyegető lépés egy ország részéről. Az effajta övezeteket olyan államok hozzák létre saját légterükön kívül, amelyek partjait nagy kiterjedésű nyílt víz övezi. Az övezet célja, hogy a nemzetközi légtérben pufferzónát képezzen az ellenséges repülőgépek belépésének megakadályozása érdekében.

Ugyanakkor Kína részéről elemzők szerint egyértelműen stratégiai lépésről van szó. Az övezet kijelölése egyfelől jól illeszkedik Peking azon stratégiájába, hogy fokozatosan szerez érvényt területi követeléseinek a szomszédos tengereken, amelyekről lépésről-lépésre szorítja ki a többi országot; de másfelől komoly eszkaláció a Japánnal szembeni területi vitában.

"Ez a legjelentősebb katonai eszkaláció, mióta (Hszi Csin-ping) lett Kína vezetője (...) Az övezet kijelölése nagyon erős jelzés a katonai vezetés részéről" - írta a BBC internetes oldalán Alexander Neill, a brit Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) munkatársa.

Egyesek szerint ugyanakkor diplomáciai szempontból elhibázottnak tűnik a kínai lépés, azt ugyanis a szomszédos országok azonnal és határozottan elutasítottá. "Nem szolgálja Kína érdekeit, hogy egyszerre ilyen sok szomszédos országgal lett feszült a viszonya" - mondta Bonnie Glaser, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) kutatója.

Abe Sindzó japán kormányfő veszélyesnek nevezte a lépést, amely szerinte korlátozza a nemzetközi repülés szabadságát. A térségben több ezer repülőgépet állomásoztató amerikai védelmi minisztérium bejelentette, hogy nem ismeri el a zónát. Dél-Korea, Tajvan és Ausztrália is tiltakozott.

Habár a légvédelmi övezet kijelölésének jogi alapja vitatott, a gyakorlatban számos ország rendelkezik ilyennel, köztük az Egyesült Államok és Japán is. A kínai bejelentés egyik veszélye pont az, hogy azzal Japán és Kína légvédelmi övezetei átfedésbe kerülnek. Ami a leginkább aggodalmat keltő, hogy mindkettő kiterjed a Japánban Szenkaku, Kínában Tiaojü néven ismert szigetcsoportra. A Japán által ellenőrzött terület hovatartozása heves vita tárgya Peking és Tokió között, különösen azóta, hogy a szigetország tavaly szeptemberben állami kézbe vette a lakatlan, mindössze hét négyzetkilométeres földdarab egy részét.

Az államosítás óta Peking gyakran folytat járőrözést a Japán által saját felségterületének tartott vizeken a szigetek körül. A helyzet veszélyeit jelzi, hogy tavaly januárban egy kínai hadihajó tűzvezető radarjával befogott egy japán hajót, Tokió pedig jelezte, hogy le fogja lőni azokat a külföldi drónokat, amelyek megközelítik a területet.

Egyes elemzők arra figyelmeztettek, hogy a mostani lépés miatt könnyen megismétlődhet az a 2001-es incidens, amikor egy amerikai felderítőgép összeütközött egy túl agresszív kínai vadászgéppel a Dél-kínai-tengeren, a kínai pilóta halálát és jelentős diplomáciai botrányt okozva.

Mások azonban úgy vélik, hogy Kína egyelőre csak retorikájában fog keménykedni. "A kínaiak most elkezdhetik számolni és közölni, amit ők japán légtérsértésnek neveznek, miközben azzal érvelhetnek, hogy nagy önmérsékletet tanúsítanak azáltal, hogy nem lőnek. Továbbá azzal is érvelhetnek, hogy Kína nem lehet örökké ilyen türelmes" - mondta Denny Roy, az amerikai East-West Center agytröszt szakértője.

June Teufel Dreyer, a Miami Egyetem Kína-szakértője úgy vélte, Peking vélhetően várni fog, hogy lecsituljanak a nemzetközi kritikák, majd diplomáciai ügyet fog provokálni azzal, hogy kitessékeli a japán vadászgépeket a területről, de fizikailag nem fog szembeszállni velük. A betartatást az is hátráltatja, hogy Kína egész egyszerűen nincs az ehhez szükséges technikai és katonai képességek birtokában.

Ugyanakkor Peking általában hosszú távra tervez a hasonló stratégiai játszmákban, ezért sokan arra számítanak, hogy bár lassan, de folyamatosan fogja növelni a nyomást Japánon - és vélhetően az Egyesült Államokon is. Az övezet ugyanis nemcsak Tokió sarokba szorítására alkalmas, hanem azt is jelzi, hogy Peking egyre kevésbé tűri meg az amerikai felderítő repüléseket a térségben - írta Alexander Neill.

Az övezet egyes pontjain mindössze 130 kilométerre húzódik a szomszédos országok partjaitól, legszélesebb pontján pedig közel félezer kilométerre Kínától. Peking azt hangoztatja: Japán saját légvédelmi övezete hasonlóan kiterjedt, és szintén közel húzódik Kína partjaihoz. Sőt, Tokió legutóbb májusban terjesztette ki azt 22 kilométerrel nyugatra, ami elemzők szerint szerepet játszhatott Kína lépésében.

Ugyanakkor a két ország légvédelmi övezete között jelentős különbség, hogy Japán a gyakorlatban nem zargatja a Kelet-kínai-tenger felett átrepülő polgári légi forgalmat, csak azokat a gépeket, amelyek a szigetországban terveznek landolni. Ezzel szemben Kína minden áthaladó gép számára kötelezővé tette, hogy azonosítsák magukat, elküldjék repülési terveiket és folyamatos rádiókapcsolatot tartsanak fenn kínai légi irányítással. A helyzetet az is bonyolította, hogy a kínaiak nem konzultáltak más országokkal a bejelentés előtt, és a követendő szabályok sem teljesen világosak Ross Babbage ausztrál szakértő szerint.

Egy csoport azonban mindezek ellenére kitörő örömmel fogadta a zóna kijelölését: a keményvonalas kínai nacionalisták. Ez azt is jelzi, hogy az erélyesebb kínai külpolitika a stratégiai célok mellett a belföldi közvélemény egyik leghangosabb csoportjának kielégítésére is irányul.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter