Aligha kerítik kézre

Felejtik a náci múltat: felkavarta a németeteket a rasszista gyilkosságsorozat

A nyomozás folyik, minden bizonnyal jó ideig eltart még, és aligha kerítik kézre az elmúlt évek németországi neonáci gyilkosságsorozatának valamennyi felelősét.

_{2012.03.02 09:23MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Angela Merkel kancellár a szörnyű bűntények teljes feltárását és azt ígérte, hogy semmit nem titkolnak el a nyilvánosság elől. Ami elengedhetetlen a hatóságokkal szembeni bizalom helyreállításához és ahhoz, hogy a bevándorlók milliói ne állandó félelemben éljenek.

- Szégyen Németországra, hogy mindez megtörténhetett – fogalmazott Angela Merkel, utalva a 2000 és 2007 között elkövetett, összesen 10 halálos áldozatot követelő neonáci gyilkosságokra.

Az áldozatok közül kilencen török, illetve görög származású bevándorlók voltak, ami egyértelművé tette a szélsőjobboldal által képviselt idegenellenes hátteret. A tizedik áldozat, egy német rendőrnő „bűne” az volt, hogy igazoltatni próbálta a vélt elkövetőket.

Az élet megy tovább, ez a Németország azonban már nem az a Németország, amely a merényletek - szinte teljesen véletlen - feltárása előtt volt. Európa vezető politikai és gazdasági nagyhatalma – amely mostanáig a náci múlttal való következetes és példamutató szembenézéssel büszkélkedhetett – ezen a téren ismét sebezhetővé vált. Mert példátlan, hogy neonáci csoportok éveken keresztül észrevétlenül gyilkolhattak, gyújtogathattak és bankokat rabolhattak, miközben az illetékes hatóságok – köztük az alkotmányvédelem vagy épp a szövetségi bűnügyi hivatal – jóformán semmit nem tettek a tettesek elfogására. Annak ellenére sem, hogy már a kilencvenes évek végén felmerült a gyanú: elsősorban a keleti tartományokban neonáci csoportok szervezkednek, és különböző idegenellenes bűncselekményekre készülnek.

Az állam csődöt mondott – ismerte el Merkel kancellár, aki a február végi gyászszertartáson megkövette az áldozatok hozzátartozóit. Egyrészt azért, mert a neonácik éveken keresztül szabadon „garázdálkodhattak”, másrészt, mert a szövetségi és a tartományi hatóságok tétlensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindez megtörténhetett. Sőt a gyanú szerint egyes képviselőik cinkos módon szándékosan hunytak szemet a bűncselekmények előkészítése felett.

A szélsőjobboldali körökbe beépített ügynökeik kudarcot vallottak, a busás anyagi díjazás ellenére nem is annyira a hatóságokat, mind inkább a bűnözőket segítették. Mindez magyarázza, hogy a 10 gyilkosság – csaknem „észrevétlenül” – megtörténhetett. Németország – amelynek kormányai a több millió bevándorló integrálását sorra egyik legfőbb célkitűzésüknek tekintették – hatalmas csapást szenvedett. Olyan csapást, amely árt az ország nemzetközi tekintélyének és árt az amúgy is ingatag belpolitikai kohéziónak is.

Az integráció kétirányú utca – hangoztatta az elmúlt években többször is a második ciklusát töltő kancellár, utalva arra, hogy a kormányzat segíti a bevándorlókat, de cserébe a német társadalmi rend, az alaptörvény iránti elkötelezettséget vár. Ez utóbbi elvárás most csorbát szenvedett, az alkotmányos kötelezettségeket – mindenekelőtt az állampolgárok, az emberi méltóság, a kisebbségek védelmét – ugyanis ezúttal az állami, illetve tartományi hatóságok szegték meg.

Egyben pedig bebizonyosodott, hogy múlttal való szembenézés terén – a kétségtelen eredmények ellenére is – még sok a teendő.

Bebizonyosodott, hogy a fejekben – különös tekintettel a szélsőjobboldalra – még mindig erősen él az idegengyűlölet, az előítéletek táplálása, a kirekesztés. Hogy a látens antiszemitizmus még mindig erős a német társadalomban. A gyászszertartás – amelyen pártállástól függetlenül valamennyi politikai vezető részt vett – olyan gesztus is volt, amellyel Németország igyekezett helyreállítani megtépázott nemzetközi hitelét. A kancellár beszéde pedig hű volt ahhoz a kiálláshoz, amely Angela Merkelt az elmúlt években az emberi méltóság garantálása, a kisebbségek védelme, az integráció elmélyítése, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus elítélése terén mindig is jellemezte.

Az áldozatokra emlékezve a német kancellár országhatáron túlmutató üzeneteket fogalmazott meg. Elítélte az erőszak, a gyűlölet, a kirekesztés minden formáját, a felejtés és a közömbösség veszélyeire figyelmeztetett, a szélsőjobboldal ellen össztársadalmi összefogást sürgetett, utalva a politikusok, a család, az iskola, az egyházak, a média felelősségére.

A demokrácia csak akkor lehet erős, ha annak megszilárdításában mindenki közreműködik, és biztosított az együttélés a sokszínűségben – hangzott az egyik fő üzenet. Mindennek ellenére fennáll a veszély, hogy a gyászszertartás távolodtával a merkeli üzenetek is feledésbe merülnek. Pedig a hatóságoknak van bőven teendője. A neonáci gyilkosságsorozat valamennyi szálát még nem sikerült felgöngyölíteni, a szélsőjobboldal állandó veszélyt jelent és új alapokra kell helyezni a szövetségi, valamint a tartományi hatóságok biztonsági együttműködését. Mindebben várakozások szerint kulcsszerepe lehet a március második felében hivatalba lépő új államfőnek, Joachim Gaucknak, akinek eddigi pályáját mindig is a demokrácia melletti teljes elkötelezettség jellemezte.

Ha viszont mégis a felejtés, a közömbösség válik uralkodóvá, Németország képtelen lesz helyreállítani azt a tekintélyt, amelyet a múlttal való szembenézés terén az elmúlt években szerzett. És képtelen lesz megteremteni azt a bizalmat, ami nélkülözhetetlen a többségi lakosság és a bevándorlói háttérrel rendelkezők együttéléséhez.

A kancellár felismerte, hogy mindez az ország alapvető érdeke. Ha a "vállalkozás" sikerül, Merkel és Németország - súlyos árat fizetve is - közvetve ismét példát mutathat Európának.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter