Nem csak a szigetország küzd a következményekkel

Japán - Élet a katasztrófák után

Nem csupán Japán, de alighanem az egész kelet-ázsiai térség hosszú évekig küzd majd a márciusi földrengés és a nyomában keletkezett szökőár következményeivel.

_{2011.12.30 17:59MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A katasztrófa mérlege: több mint tizenötezer ember halt meg, az eltűntté nyilvánítottak száma pedig megközelíti a ötezret, a százhúszezret is meghaladta a megrongálódott épületek száma, az újjáépítés - legalábbis a Világbank becslése szerint - mintegy 235 milliárd dollárt tesz majd ki.
   
A 2011-es év "szokványosan" kezdődött Japánban: ismét kormányválság, botrányba belebukott miniszterek - a japán újságolvasó szinte már fel se kapja a fejét ezekre a hírekre. Kan Naoto miniszterelnök ugyanis január közepén fél év alatt immár harmadik kormányát mutatta be, és a japánokat már az sem hozta izgalomba, hogy mindezekre az ígért - amúgy legalább egy évtizede halaszthatatlannak nyilvánított - reformok miatt lett szükség.
   
Március elején újabb botrány borzolta a kedélyeket, akkor Maehara Szeidzsi külügyminiszter mondott le, mert jogellenes adományt fogadott el egy Japánban élő dél-koreaitól. Az egyre népszerűtlenebbé váló Kan és a Japán Demokrata Párt ellenállt az előrehozott választásokra vonatkozó ellenzéki követeléseknek.
   
Március 11-e azután mindent megváltoztatott. Japánt a történelme során legsúlyosabb, 9-es erősségű földrengés érte, nyomában hatalmas szökőár söpört végig az ország északkeleti tengerparti részén, és a páratlan pusztítást a modern idők legnagyobb veszélye, a nukleáris tragédia lehetősége kísérte.
   
Ha van nép a világon, amelyik kijelentheti magáról, hogy napi rutinnal "várja" a természeti katasztrófát, akkor az a japán. A gyermekeket már az óvodában trenírozzák a földrengés esetén teendőkre, minden japán háztartás elengedhetetlen része a túlélő csomag, a szállodákban kötelező az ágy mellett az odakészített elemlámpa, és persze mindenkinek el kell sajátítania az elsősegélynyújtás elemi fogásait. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a japánok ezúttal is kitűnőre vizsgáztak fegyelmezettségből, szolidaritásból, hősiességből, felkészültségüknek köszönhetően sikerült mérsékelniük a még így is óriási emberi és anyagi veszteséget.
   
A földrengés - az ötödik legnagyobb, amit a világon valaha is mértek - egyes számítások szerint 2,5 méterrel elmozdította Japán fő szigetét, s 10 centiméterrel eltolta a Föld tengelyét. A számtalan utórezgés ereje is sokatmondó volt, hiszen rengeteg meghaladta a hatos erősséget, amelyek már önmagukban is jelentős pusztításra képesek. A nagy veszély azonban a légkört fenyegette: a fukusimai Daicsi atomerőművet sem kímélte a természeti katasztrófa. A  Tokiótól 240 kilométerre északra, a tengerpart közelében épült atomerőmű megsérült, a reaktorok épületeiben több hidrogénrobbanás történt, és a világ a negyedszázaddal ezelőtti csernobili katasztrófa óta a legsúlyosabb nukleáris balesettel szembesült.

A katasztrófa azt is bebizonyította, hogy nem lehet felkészülni a mérhetetlen pusztítás minden következményére. Hiába a földrengés-biztos építkezés sok évtizedes tapasztalata, hiába a kiszámítható, laboratóriumi körülmények között szimulálható reaktorbaleset - a természet még mindig felülírhatja a mérnöki elme előrelátását. Sok száz szakember vívta harcát a fukusimai atomerőmű közvetlen környezetében, emberfeletti erőfeszítéssel igyekeztek megakadályozni, de legalábbis csökkenteni a kiszabadult sugárzást, a radioaktív víznek a tengerbe szivárgását. Újabb és újabb technikákat kellett bevetni, és aligha vigasz, hogy a mostani kármentésnek is összegyűjthető a tapasztalata, nyilván nem merülnek feledésbe az így szerzett ismeretek.
   
Csak az év végére derült ki, hogy legalább négy évtizedet vesz igénybe a reaktorok teljes szétszerelése. Legkorábban 2014-ben láthatnak hozzá az elhasznált fűtőrudak kiemeléséhez, a megolvadt nukleáris fűtőanyag eltávolítására pedig jó évtizednyit kell várni. Előzetes felmérések szerint csak az atomerőmű sérülése következtében 133 milliárd dollárnyi kár keletkezett. Abban ma már mindenki egyetért, hogy a légkör és a tengervíz szennyezettsége sokkal súlyosabb katasztrófához is vezethetett volna, és hogy ez nem történt meg, az szinte a csodával határos. Nem véletlen tehát, hogy Fukusima túlnőtt Japánon. Számos nyugati ország felülvizsgálta energiapolitikáját, és úgy döntött, hogy elkészíti a nukleáris erőművek korlátozásának stratégiáját. Japánban két atomerőmű építése zajlik, tizenkettő tervezése folyik, de a figyelem egyre inkább az alternatív energiaforrások - nap-, szélerő, biomassza, árapály - hasznosítása irányába fordul.
   
A katasztrófa gazdasági következményei nem csupán a japánokat sújtják. Eddig a szigetország az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdasága volt, idén már be kell érnie a Kína utáni harmadik hellyel. Számos ágazat, mint az elektronika, vagy a gépjárműipar visszaesett, ami az egész világon érzékelhető, de a legjobban természetesen a régióban. Az újjáépítés persze kivételes esélyt is jelenthet, jó gazdaság- és pénzügypolitikával és a reformok következetes végrehajtásával ismét szárnyalhat Japán - legalábbis ebben bízik a Kant szeptemberben felváltó Noda Josihiko kormányfő.
   
Alighanem jó pozícióból pályázhat az ország a 2020-as nyári olimpia megrendezésére is. A NOB 2013-ban dönt a helyszínről, és ha Tokió nyeri el az ötkarikás játékok rendezési jogát, az nemcsak az ország újjáépítését, de a katasztrófa ejtette sebek begyógyulását is segítheti.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter