Egy jó kapcsolat egyik mozgatórugója a jó szex

A munkahelyi szerelem előnyei és hátrányai

A szerelem furcsa, bonyolult érzelem, melyet pontosan megfogalmazni még senkinek sem sikerült, holott ezzel már számtalan poéta próbálkozott. Ennek a megfoghatatlan szenvedélynek a varázsa csak fokozódik, ha nehézségbe ütközik az érzelmek nyílt felvállalása.

2009.01.25 20:07ideal.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Napjainkban egyre több munkahelyen szövődik szerelem. Ennek oka igen kézenfekvő tényezőkre vezethető vissza: 

• egyrészt: karrierista világban élünk, ahol jóformán már csak a teljesítmény számít 

• másrészt: a munkamániások száma is egyre gyarapszik
 
• harmadrészt: társadalmunkban oly nagy a munkaerő kizsákmányolása, hogy a napi 10-14 órás - túlórával megtoldott - munkaidő már senkit sem lep meg. (És akkor még nem említettük a hétvégi továbbképzéseket, csapatépítéseket. Ergo: az ébren töltött óráink majd 90%-át a kollégáinkkal töltjük.) 

Mi következik ebből? A meglévő párkapcsolatban az időhiány miatt problémák adódnak. A szerelem hőfoka kezd kihűlni. A viták ellenben annál parázslóbbak. Ehhez képest a megértő - ugyanebben a cipőben járó - kollégák üdítő megnyugvást tudnak biztosítani. 

Vadászengedély kiadva... 

Mindezek ismeretében azt fújni, hogy "házinyúlra nem lövünk", kissé mulatságosnak tűnik... Ha valakinek volt a túlórával terhelt munkája előtt magánélete, annak harmóniában tartása igazi magánéleti bravúrnak számít, illetve sok esetben az "együttlakás"-kényszer, az anyagiak, illetőleg a közös gyermek miatt. Napjainkban sajnos már ott tartunk, hogy szinte teljesen lehetetlen, hogy valaki egy "nem szakmabelivel" alakítson ki kapcsolatot, hisz nemhogy ideje, de energiája sincs arra, hogy törődjön bimbózásnak induló kapcsolatával. 

De lassacskán még lehetősége sem lesz az ismerkedésre... Az életét a munkája tölti ki, s már arra is alig jut ideje, hogy a megkeresett fizetését elköltse, nemhogy szórakozni, ismerkedni járjon...

A főnök sem ágál már... 

Mindezek ismeretében nem csoda, hogy már a munkaadók sem figyelik neheztelve a kialakuló bensőséges kapcsolatot. Sőt még a magas rizikófaktorok ellenére is inkább örülnek az efféle erős kollegialitásnak, mert bár lehet, hogy csak ideig-óráig, de hosszú távon is felerősíthetik egymás munkahelyi teljesítményét az érzelmi kapcsolatba bonyolódók. Mindamellett - a legjobb esetben - a környezet is drukkol az egymásra találásért. 

Ez persze az idilli eset, amikor egyik félnek sincs más magánéleti köteléke. A bonyodalmakat tetézi, ha az egyik fél, netán mindkettő családos... (Bár lehet, hogy az utóbbi eset könnyebb, hisz ekkor mindkét fél ugyanazokat az érzelmi nehézségeket éli át, s talán egy szakítást is könnyebben meg tudnak magyarázni maguknak és egymásnak a csalódott felek. Már ha érzelem is volt, nem csupán szenvedélyes testi vágy...)
 
Mi történik, ha... 

Az igazi megpróbáltatást a munkahelyi lét adja, mert addig szép és jó minden, amíg egymásra találnak a felek, s örülnek, hogy egy már valamelyest ismert, közös érdeklődésű emberrel sikerült közelebbi kapcsolatba kerülniük. Ez egyfajta bizalmat ad, mert az efféle kapcsolat nem számít "zsákbamacskának". 

Ám, mi történik, ha: 

• ... a felek egy osztályon dolgoznak, ám egyszer csak kiderül, hogy mégsem a másik az "igazi"? Ha az egyik - avagy mindkét - fél sérült, csalatkozott a másikban? Ha már egymásnak a közelségét sem bírják elviselni? Nos, ebben a helyzetben azon túl, hogy lelki traumán esnek át az érintettek, az is bizonyos, hogy valamelyik fél távozni fog a jól megszokott, vagy legalábbis valamilyen szinten anyagi, egzisztenciális biztonságot nyújtó munkahelyről, s így, két sebből is vérezve hagyja el e párkapcsolatát. Ezen a ponton a főnökség sem örül, ha egy számára fontos munkaerőt veszít el.
 
• ... mindkét fél él-hal a munkájáért, s egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy azért nem működik a kapcsolatuk, mert rivalizálásba kezdtek? Lassacskán kikészítik, felőrlik egymás idegrendszerét. Ez a szituáció is - hosszú távon - a kapcsolat végéhez vezethet. Ugyanakkor, ameddig működik, a vezetőség örömére szolgál.
 
• ... már unalmas a másik jelenléte - kivált, ha össze is költöztek -, s leginkább menekülnének egymástól, a kapcsolatból. Ez esetben is az elválás valószínűsíthető, talán még a munkahelytől is.

Tekintsünk a pozitívumokra! 

A munkahelyi szerelmi kapcsolatok rizikófaktorai mellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a pozitívumokról sem, amelyeket ez a kapcsolati forma magában rejt.
 
• Azok, aki jól tudnak együtt dolgozni, együttműködni, valószínűleg jól kiegészítik egymást az ágyban is. (És ugye, egy jó kapcsolat egyik mozgatórugója a jó szex.) 

• Ebben a helyzetben egyik fél sem lesz mérges, hogy a másik hazaviszi a munkahelyi problémákat, mivel átéli azok jelentős részét ő maga is. Sőt egyfajta megnyugvást jelent, hogy nem kell elmagyarázni a feszültség okát, hiszen a partner félszavakból is megérti, átérzi az aggodalmat vagy a bosszúságot.
 
• Ilyen kapcsolatban nem zakatol az agyban az az idegesítő gondolat, hogy vajon mit csinálhat a másik ennyi időn keresztül a munkahelyén? 

• A partnerek a sok munka ellenére sem érzik azt, hogy soha sincsenek együtt. Sőt inkább már az a veszélyes, hogy túl sokat is látják egymást.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.