Időnként görcsök kínozzák- jó ha nézik?

Webkamerán követhetjük egy fogyatékos lány életét

A 32 éves Anne Lamic súlyos agyvérzés következtében ágyhoz kötötten, plüssállatok és babák között tölti napjait Dél-Franciaországban. Nem tud sem beszélni, sem járni, és időnként görcsök kínozzák.

_{2009.11.09 08:44MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Szülei most bejelentették: az a szándékuk, hogy lányuk csendes életét folyamatosan webkamerán sugározzák a világnak. Szándékuk vihart kavart, sokan bírálták, Anne magánszférájába történő beavatkozásnak minősítették, és feltették a kérdést: meddig szabad elmenni annak érdekében, hogy a fogyatékkal élőket láthatóbbá tegyék a társadalom számára? 2005-ben Franciaországban törvényt fogadtak el a fogyatékkal élők jogairól, de szakértők szerint az Egyesült Államok, Kanada és az észak-európai országok fejlettebbek olyan kérdésekben, mint a fogyatékkal élők láthatósága, hozzáférésük a tömegközlekedéshez, a középületek látogatásához.

Didier Lamic, Anne édesapja elmondta, hogy bár kezdeményezése megdöbbentheti az embereket, célja éppen az, hogy szembesítse őket az előítéleteikkel. „A webkamera lehetővé fogja tenni, hogy az emberek reális, mindennapi módon lássák, milyen a rokkant ember élete. A kamera képét gyöngéden és szeretettel kell nézni” - magyarázta. A jogvédők szerint a szülők szándéka dicséretes lehet, de aggasztja őket, hogy Anne Lamicnak, aki szülei szerint egy egyhónapos csecsemő értelmi és fizikai szintjén van, nem lehet szava az ügyben.

„Mi haszna lesz ebből ennek a teremtésnek? - tette fel a kérdést Monique Rongieres, a Group Polyhandicap szervezet franciaországi elnöknője. - Vajon jó szándékúak lesznek-e azok, akik betekintenek az életébe?”.

Maudy Piot, a fogyatékkal élő nők jogaiért küzdő FDFA szövetség vezetője viszont támogatja a szülők kezdeményezését. „Véget kell vetni annak, hogy aki más, azt elrejtik" - szögezte le. A fogyatékkal élők láthatósága problematikus Franciaországban, különösen a tévében és a médiában.

A franciaországi audiovizuális hatóság októberi jelentésében megbírálta a tévéadókat, mert adásaiknak csak 0,2 százalékában tűntek fel ilyen személyek.

Didier Lamic a délkelet-franciaországi Tallard faluban él, augusztusban www.doudouworld.com néven honlapot hozott létre, amelyen fotók és hírek láthatók Anne-ról: például rokonlátogatások, beszámoló egy lázas betegségéről. Az egyik célja az volt, hogy kapcsolatot létesítsen hasonló helyzetben lévő családokkal. „Sok ilyen família érzi úgy, hogy gyermekeit kizárják a társadalomból, hogy azok be vannak börtönözve szobáikba, ahol mások nem látják, és nem látogatják őket” - sorolta az apa, aki nyugdíjba vonulása előtt egy egészségügyi központban dolgozott.

Lamic és felesége születése óta otthon ápolja Anne-t. Arra a kérdésre, hogy miért nem viszik ki az utcára, ha azt akarják, hogy mások is lássák lányukat, Didier azt felelte, hogy ez nem olyan könnyű, hiszen Anne-nak feküdnie kell, az orvosokhoz mindig mentőautó viszi. Amikor elhatározta, hogy a portálra webkamerát szerel fel, Lamic tájékoztatta az egyik helyi lapot. Azonnal országos vita kerekedett, bár a kamerát mindmáig nem szerelte még fel a család. Az intim pillanatokat, például a fürdést nem fogják közvetíteni. A portálon előre figyelmeztetnek arra, hogy Anne-nak görcsei is lehetnek.

Az apa elmondta, hogy eddig 600 hozzászólást kapott : a többség támogatta a tervet. Jean-Marie Barbier, egy másik, szintén fogyatékkal élő személyek érdekében tevékenykedő francia társaság elnöke tanulmányozta a világhálós visszhangot. Az ötlet támogatói, mondja, jobbára olyanok közül kerülnek ki, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk arról, hogy milyen is fogyatékkal élni.

„Azt írják, brávó, elsírtam magam a hírre. Csakhogy nem vagyok biztos abban, hogy sírásuk segít az ügynek” - fogalmazta meg kételyét.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter