Oktatás

Elégedetlen volt az állami oktatással, csinált egy saját iskolát

Ahelyett hogy panaszkodott volna, kézbe vette az irányítást, és alapított egy alternatív iskolát Dechertné Gelencsér Anna.

2018.05.10 12:10ma.hu
hirdetés

Mitől igazán jó vajon egy iskola? A Montessori pedagógia alapelvei szerint elsősorban attól, hogy minden egyes gyerek képességeinek megfelelően kiteljesedhet. Ez volt a kiindulási pont Anna életében is, amikor néhány éve megalapította a Gyerekszempont Általános Iskolát. Pedig akkoriban még javában felnőtteket oktatott, a hagyományos pedagógia normái szerint. Ahhoz képest, hogy a magyar-kommunikáció szakot végzett pedagógus fejében korábban meg sem fordult, hogy tanár legyen, hát még az, hogy nyisson egy iskolát…

Mitől igazán jó vajon egy iskola? A Montessori pedagógia alapelvei szerint elsősorban attól, hogy minden egyes gyerek képességeinek megfelelően kiteljesedhet. Ez volt a kiindulási pont Anna életében is, amikor néhány éve megalapította a Gyerekszempont Általános Iskolát. Pedig akkoriban még javában felnőtteket oktatott, a hagyományos pedagógia normái szerint. Ahhoz képest, hogy a magyar-kommunikáció szakot végzett pedagógus fejében korábban meg sem fordult, hogy tanár legyen, hát még az, hogy nyisson egy iskolát...

"Az általános iskolában és később is, a művészetek vonzottak, még a kisképzőbe is felvételiztem. Utána jött a színművészeti, pontosabban jött volna, de nem vettek fel. Valószínűleg nem voltam tehetségesebb az átlagnál, vagy csak nem voltam elég kitartó. Mindenesetre mivel a humán tárgyak álltak közelebb hozzám, magyar szakra felvételiztem, e mellé jött a kommunikáció" - felelte Dechertné Gelencsér Anna, a Gyerekszempont Általános Iskola alapítója, vezetője arra a kérdésre, hogy mikor dőlt el, merre indul el a gimi után.

Az egyetem utolsó évében megszületett Anna első gyermeke, Adél, ő pedig folytatta a tanulást, és tanárként is megszerezte a diplomát. "A kötelező iskolai gyakorlaton megdicsértek, ez hozta meg a kedvem a tanításhoz" - folytatta. "Annak, hogy felnőtteket kezdtem el tanítani, praktikus okai voltak, így tudtam elhelyezkedni óraadóként." Visszagondolva Anna szerette ezeket az éveit, már csak azért is, mert a munkája továbbra is összeegyeztethető volt a családi élettel. Közben ugyanis megszületett Hanna és Ábel. Az iskolaalapítás gondolata akkor fordult meg először a fejében, amikor kiderült, az alsó tagozatos Hanna finoman szólva "nem kompatibilis" az állami iskolákkal."

"Azt láttuk Hannánál, hogy - hiába vannak az alsó tagozaton jó tanárai - egyes készségeit egyáltalán nem tudja kibontakoztatni. Ilyen volt például a rajzolás és a mozgás" - sóhajtott Anna, aki szerint az egyik legnagyobb baj a hagyományos pedagógiával az, hogy szinte kizárólag kognitív képességeket mér. "Ha egy diáknak ezek a képességei átlagosak, hamar középszerűnek érzi magát, ami nem meglepő, hiszen pontosan ezt érezteti vele maga a rendszer is. Holott miért ne lehetne például egy fantasztikus táncos egyenértékű azzal, aki ötös matekból?"

Annának tanárként is az volt a tapasztalata, hogy a hagyományos keretek között tanuló gyerekek komoly hiányosságokkal kerülnek ki a felnőtt életbe. "Az OKJ-s képzéseken részt vevő fiatalok többsége messze nem volt olyan önálló, és messze nem rendelkezett azokkal a szociális készségekkel, amiket ebben a korban már rég elvárhattunk volna tőlük. Nem tudtak együttműködni például, csoportban dolgozni, és meglehetősen rosszul álltak az önismerettel, önbizalommal. Mindez persze nem az ő hibájuk volt, és nem is elsősorban a tanáraiké, hiszen a hagyományos magyar oktatás nagyon sok korlátot jelent mindenkinek."

A sok-sok tapasztalat, motiváció és egy akkoriban elkezdett képzés eredménye az lett, hogy Anna a szakdolgozatát reformpedagógiából írta. Az alternatív iskola konkrét ötletéhez azonban még kellett néhány inspiráció.

Vekerdy, Facebook és hullámvasút

"Emlékszem a napra, amikor a kezembe került Vekerdy Tamás egyik cikke, melyben arra buzdítja az oktatással elégedetlen szülőket, csináljanak egy iskolát" - folytatta Anna. "Aznap este kiírtam a Facebookra viccből a kérdést: Ki alapít velem iskolát? Vagy ötszáz komment érkezett rá. Hatalmas biztatást kaptam. Kiderült az is, hogy rengetegen elégedetlenek, és értenek velem egyet abban, hogy az ötletemnek abszolút helye van a mai magyar közoktatásban." Ugyanebben az időben Anna írt Vekerdynek egy levelet, amiben azt kérte, találkozzanak, hogy tanácsot kérhessen tőle. "Nagyon jót beszélgettünk, jó élmény volt a közvetlensége, segítőkészsége. Azt hiszem, Maria Montessori mellett az ő szavai jelentették a projekthez a fő inspirációt."

Annában nem volt kérdés, hogy ha már iskolát alapít, akkor az általános iskolai korosztályban kell gondolkodnia. "Borzasztóan kellenek a jó alapok, ha ezek hiányoznak, később már nagyon nehéz rekonstruálni" - mondta az okokról.

Volt tehát egy kidolgozott szakmai program, aminek a lényegét ezek adták: bizalmon és partnerségen alapuló tanár-diák viszony, a tantárgyak összekapcsolása (témahetek), a diákok önreflexióján alapuló értékelési rendszer, valamint a művészetek középpontba állítása. A szülők bevonása szintén nagy hangsúlyt kapott. "A legfontosabbnak azt éreztem, hogy olyan légkört alakítsunk ki, amelyben a diákok bármikor szabadon kérdezhetnek, illetve bármikor megkereshetik a tanáraikat a problémáikkal" - magyarázza Anna. "Ebbe értelemszerűen nem férhetett bele az, hogy a nálunk dolgozó tanároknak autoriter személyiségük legyen."

Tanárok toborzása, engedélyeztetési procedúra, támogatók felkutatása, a 2015. év az előkészületekkel telt el. A feladatok közül legnehezebbnek helyszín kérdése bizonyult, végül Annáék a II. kerületben rátaláltak a tökéletes épületre. Az átalakítással párhuzamosan meghirdették az induló osztályokat, első osztálytól kezdve minden második évfolyamon. A létszámot húsz főben maximalizálták. Néhány hét alatt hatvanan jelentkeztek.

Visszatekintve Anna azt mondja erről a korszakról, olyan volt az egész, mint egy hatalmas hullámvasút. "A közvetlen környezetemet leszámítva senki nem hitt benne. A legtöbben azt mondták: »Magániskola? Kétszázmillió alatt úgysem jön össze!«" Tévedtek? - kérdezte. Kiderült, igen. Mert Annáék ugyan beletettek egy kisebb megtakarítást a családi kasszából, de egyáltalán nem adósodtak el. "A szülők is vettek egy-egy »téglát«. Számoltunk egy megfizethető tandíjjal is, közben egyre több szponzort sikerült megnyernünk az ügynek" - sorolta Anna. "Ezek mellé jött az állami normatíva. Nem volt sok pénzünk, de el tudtuk indítani az első évet."

Forrás: www.nlcafe.hu

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.