"Vapsuvap-dubidubí!"

Koldus turisták utaznak a mediterrán Pécsre

Sok változást élt meg Pécs városa 1934 óta, egyik legszembetűnőbb közülük a koldusturizmus.

2008.07.08 18:26ZONA
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Móricz Zsigmond, a múlt század egyik legnagyobb, legtermékenyebb magyar írója újságba is író ember volt. Éveinek szaporodásával egyre többet utazott, járta az országot, írta róla beszámolóit. A zóna riporterei felidézik e régi írásokat, elmennek azok helyszíneire, hogy rögzítsék háromnegyed század változásait.

Stumpf András ezúttal Pécsett járt, hogy megnézze, élnek-e ott most koldusok. „Vapsuvap-dubidubí!” – rikolt a strandpapucsos férfi. Bea asszonyról, a bulvármédiából jól ismert Győzikénéről magyarázza haverjának, hogy neki bizony megvolt. A havernak persze édes mindegy, így volt-e, vagy nem így volt, a lényeg, hogy van miért koccintani. Folytatják a súlyemelést, fél kézzel fél liter. Ki korán kel, aranyat lel, a pécsi Sztár presszóban is igaz a mondás.

Csak itt éppen nem a drága nemesfémre, hanem az olcsó, ám kétségkívül aranyszín Pécsi Szalonra érdemes gondolnunk. A papucsos és társa edzésben van. Máris sikerült lerészegedniük, pedig néhány perce csak, hogy reggel tízet mutatott a kurjongatásra hajlamos büszkesége, a csuklóján fénylő, csajozós óra. Mit csajozós, menedzser! Hétköznap van, munkaidő. „Elvesztettem a személyimet, úgy nem lehet dolgozni!” – magyarázza a papucsos, cseppet sem pironkodva, csupán sok év sok sörének pírjával az arcán. Harmincéves lehet. Sörre segélyből futja. Fogatlan figura toppan be az ajtón. Jó kedve van neki is. Újságolja a csaposnak, hogy a munkaügyi központba készül.

A papucsos alakkal ellentétben ő alkalmi munkával keresi a kenyerét. Folyékony kenyér az, most éppen egy korsóval a keserű mellé. Koldus-e vagy? Nem várjuk meg, hogy eljut-e a munkaügyibe, elvégre azért jöttünk, hogy Móricz Zsigmond nyomába szegődve feltérképezzük: vajon ma is olyan-e a két év múlva Európa kulturális fővárosának címével büszkélkedő baranyai megyeszékhely, amilyennek az író 1934-ben látta.

„…ez az egyetlen város az országban, mely egész tökéletesen feldolgozta az ínséget: megszüntette a koldulást, s nem parancsszóval, hanem szociális munkával.” (•)

A szociális gondolat e világi teste-e, földi paradicsom, ahol mindenkinek jut munka, s az utcán még koldus sincsen?

De van. A cikk folytatása a Zónában!

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.