Az első "igazi" miniszterelnök

"Tetszettek volna forradalmat csinálni" - Antall József 80 éves lenne

Kormányfői működésének szinte a kezdetétől küzdött betegségével, amíg bírta, ellátta a miniszterelnöki teendőket, de ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én rákban meghalt.

2012.04.08 07:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikipedia.org

Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke nyolcvan éve, 1932. április 8-án született Budapesten.

Édesapja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra érkezett lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg, 1945 után pedig újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt. A fiatal Antall József egy hazáját szerető, a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív családban nőtt fel, melyben a demokrácia, a humanizmus és a liberalizmus értékei együttesen és természetes módon voltak jelen. A budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségit, majd az ELTE-n történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve a történelemből bölcsészettudományi doktorátust szerzett.

1954 és 1964 között az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban és a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított. Ezt követően a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese, majd 1974 és 1990 között főigazgatója volt.

Az 1956-os forradalom idején az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában. A forradalom leverése után egy időre őrizetbe vették, publikációs tilalom alá került. 1959-ben állásából felfüggesztették, a tanári pályától eltiltották. 1963-tól újra publikálhatott, ezt követően mintegy 350 publikációja (könyv, tanulmány, cikk) jelent meg a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből. 1967-től az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke, az MTA több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja volt.

A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagjaként jelentős hatással volt a szervezet általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották.

Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával május 23-án megalakult hárompárti koalíciós kormányt Antall József vezette. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia, az ország elindult a szociális piacgazdaság felé, társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűntek a szocialista tábor katonai és gazdasági tömörülései, a Varsói Szerződés és a KGST, s Magyarország kezdeményezésével létrejött a "visegrádi országok" együttműködési csoportja. A hatalmas államadósság szorításában piacgazdaságot, demokráciát építő országban az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, mint pl. az 1990. októberi a taxisblokádot, majd az ún. médiaháborút. Amikor bírálói - pártjának radikális szárnya - a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték rajta számon, a kormányfő úgy reagált: "Tetszettek volna forradalmat csinálni".

Antall József kormányfői működésének szinte a kezdetétől küzdött betegségével, amíg bírta, ellátta a miniszterelnöki teendőket, de ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én rákban meghalt. Síremlékét, Melocco Miklós alkotását 1999 májusában avatták fel a Kerepesi temetőben. Halálát követően utcákat-tereket neveztek el róla, és számos magyarországi település állított szobrot emlékére. 2009-ben az Európai Parlament új brüsszeli épületszárnyát Antall Józsefről nevezték el.

Antall József mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végérvényesen Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, s nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, s magyarként kívánt európai polgár lenni. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt. Hitvallása szerint élt: "Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom" - mondta. Miniszterelnökként mindössze három és fél év állt a rendelkezésére.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.