Röghöz köt

Értelmetlen a felsőoktatás átalakítása

Semmi baj nem lenne azzal, ha a kormány bejelentésének megfelelően úgy változtatná meg a felsőoktatás finanszírozását, hogy az államilag támogatott helyek számát a piacképes szakmákban növeli, máshol pedig csökkenti. Azonban ennek nemcsak hogy az ellenkezője történik, de olyan tandíjakat is akasztanak a hallgatók és családjaik nyakába, amit a magyar jövedelmi szintek mellett képtelenség finanszírozni évtizedekre szóló eladósodás nélkül.

2012.01.24 14:02sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Teljesen jogos minden kritika a felsőoktatás finanszírozásának átalakításával kapcsolatban, amely arról szól, hogy a népszerűségét többek közt a tandíj, leánykori nevén fejlesztési részhozzájárulás eltörléséről szóló referendummal megerősítő Fidesz most vált végképp hiteltelenné. Orbán Viktor egy 2008-as interjúban elég meggyőzően érvelt például amellett, hogy hazánk „érdeke az, hogy a fiatal, tehetséges emberek, amolyan inasévek formájában elmenjenek Magyarországról”, ehhez képest a kormány most röghöz köti a fiatalokat.




Aztán mondott olyat is, miszerint ‎"fontos az, hogy Magyarországon minden tehetséges, de szegény sorba született gyerek eljuthasson az egyetemre", és itt nyilván nem a BKV-jegyárak emelése ellen érvelt, hanem a tandíjjal szemben. Ehhez képest a Fidesz kormányon nyolcvanmilliárdot von ki a felsőoktatásból, úgy, hogy ennek terheit a hallgatókra rakná. Ennek köszönhetően 2012 szeptemberétől egy közgazdaságtani szakon tanulónak 450-700 ezer, egy jogásznak 450-650 ezer, egy átlagos természettudományi szakon tanulónak pedig 600-800 ezer forintot kell fizetnie a mesterképzésen évente.

Nem nehéz belátni, hogy a nagyon-nagyon szűken vett gazdagok kivételével ez bárki számára kifizethetetlen. Még a felső-középosztálynak is igen komoly terheket jelent ennyi pénz egyösszegű befizetése, ha nem akarnak hitelt felvenni. Márpedig a hitelfelvételnek komoly ára van, a Ténytár blog számításai szerint például „az állami finanszírozott és FER-es hallgató 17-18 ezres törlesztőrészlettel és kilenc-, illetve tízéves futamidővel számolhat vagy számolhatna, addig a részösztöndíjas hallgatónak ez 26 ezres törlesztőrészletbe és 17 évbe, a költségtérítésesnek pedig havi 30 ezer forintos teherbe és 20 évig tartó visszafizetésbe kerülhet.”

Az ilyen mértékű tandíjra egyetlen magyarázat lehet: ha az államnak annyira nincsen pénze, hogy képtelen finanszírozni a felsőoktatást. Ez ugyanis bezárja a társadalmi mobilitás (azaz a szegényebb sorban élők felemelkedési lehetőségésének) kapuit egy nagyon széles réteg előtt, rontja az ország esélyeit a tudást igénylő gazdasági versenyben, és egyáltalán: rossz és káros. Hogy az állam folyamatos pénzhiányban szenved, azt tudjuk, abba pedig nem mennének bele, hogy ez akkor is így lett volna-e, ha a Fidesz nem költ el mondjuk 500 milliárd forint körüli összeget MOL-részvényre, vagy nem formálja az adórendszert át úgy, hogy az (csak a gazdagoknak kedvezve) évente hasonló mennyiségű kiesést eredményez a költségvetésnek.

És a kutya itt van elásva: nem igaz az érvelés, hogy a reform célja a megtakarítás, hiszen az új tandíjrendszer nem hoz lényegi pluszbevételt az államnak. Az állami finanszírozástól eleső hallgatók nagy részének a zsebében nem lapul 400-800 ezer forint évente, így minden valószínűség szerint a 2%-os kamatozású Diákhitel 2 konstrukciót veszi igénybe a tandíj kifizetésére. Ez pedig állami pénz: így a 80 milliárdos megtakarítás nagy részét kapásból elveszti az állam, ráadásul úgy, hogy ezt néhány éven belül hiába várja vissza – hiszen ekkor kezdődik csak meg a törlesztés. Azaz a kormánynak sikerült a lehetetlen: úgy szabta át a felsőoktatás finanszírozását, hogy azzal több tízezer hallgató életszínvonala lesz jelentősen rosszabb (nem beszélve azokról, akik kiszorulnak a képzésből, pusztán azért, mert szegények és/vagy jogásznak, közgazdásznak akartak menni), viszont az állam sem spórolt az átalakítással.

Mondhatnánk, hogy ez a reform a leggazdagabbak gyerekeinek kedvez, hiszen csökkenti a versenyt az egyetemi helyekért, de még ez is csak féligazság lenne, hiszen nekik sem jó, ha megemelt összegeket kell fizetni a felsőoktatásért. Az igazság ezzel szemben az, hogy senki nem jár jól a Hoffmann-féle átalakítással: az állam egy cikluson belül nem nyer rajta, szülőknek és diákoknak pedig egyaránt rosszabb lesz. Mondhatjuk szebben, fogalmazhatunk mértéktartóan, a lényeg ugyanaz marad: a jelenlegi felsőoktatási reform egy végtelenül dilettáns és rendkívül káros politika eredménye. Úgy hülyeség az egész, ahogy van. Ki kéne dobni.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.