Mit várhatunk a Demokratikus Koalíciótól?

Mérlegen az új Gyurcsány-párt

"Aki nem tud kormányozni, az ne csinálja" - mondta Gyurcsány Ferenc, az újonnan alakult Demokratikus Koalíció Párt (DKP) vezéralakja, majd nem sokkal később bejelentette: 2014-ben biztosan nem lesz belőle miniszterelnök-jelölt. Ha a kettő között lenne összefüggés - de nincsen, hiszen az ominózus mondatot Orbánra értette a volt kormányfő -, az lett volna az első életjele annak, hogy a Demokratikus Koalícióba szorult bármiféle spiritusz a volt kormányfő karizmájába vetett hiten kívül. De nem.

2011.10.27 14:51sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Komoly dilemma előtt áll a Fidesz Gyurcsányék frakcióalakításával kapcsolatban; hallgat is a frakcióalapításról Orbán Viktor pártja. A dilemma a következő: a Fidesz betartathatja a törvényeket (elsősorban a Házszabályt, amely előírja, hogy egy frakcióból kilépő képviselő nem lehet új frakció tagja), ezzel megakadályozva, hogy Gyurcsány Ferencék az elkövetkező fél évben frakciót alakítsanak. Ez esetben Gyurcsányék fogják leantidemokratázni a Fideszt, amit persze így is hárompercenként tesznek meg, tehát érdemi változást csak annyiban hozna a dolog, hogy most a Fidesz azért kapná meg ezt a jelzőt, mert betartatja a törvényeket – amely tulajdonság nem kifejezetten a diktatúrák sajátja.

Vagy valamiféle jogi csűrés-csavarást alkalmazva elfogadhatja a Demokratikus Koalíció tagjainak érvelését, ez esetben viszont a Jobbik fogja legyurcsányistázni a Fideszt, ami lényegesen kínosabb Orbánéknak. De a legvalószínűbb, hogy a dolognak nem lesz hosszan ható következménye, mert az emberek többsége azt sem tudja, mi az a Házszabály, ami legkevésbé sem az emberek hibája: a Házszabály ugyanis ritka unalmas olvasmány, ráadásul azon jogszabályok egyike, amelyek a hétköznapi életünket pontosan annyira befolyásolják, mint a Seychelles-szigeteki adórendszer, már ha nincsen offshore-cégünk. Mindenesetre a Demokratikus Koalíció indulása után kaphat egy csattanós pofont, ráadásul nem a Fidesztől, hanem éppen attól a jogállamtól, amelynek a megvédésére jött létre – elvben.

A második pofon az lehet, ha valaki összeegyezteti a DKP retorikáját a párt politikai megnyilvánulásaival. Előbbiről ugyanis elmondható, hogy a „demokrata” és „demokratikus” kifejezések már-már szijjártói szinteken művelt ismételgetéséről szól. De kérdéses, hogy egy valódi demokrata párt megengedhet-e magának olyan kifejezéseket, miszerint  „illegitimnek tekintünk minden olyan kinevezett állami vezetőt, aki nem a korábbi alkotmányosság, hanem az Orbán-rendszer egypárti alkotmánya alapján kapta megbízatását. Így az új alkotmánybírákat, az ÁSZ elnökét vagy épp a legfőbb ügyészt."

Lehet és kell is vitatni ugyanis az Orbán-kormány kinevezési gyakorlatát. Nem kérdés, hogy jót tesz-e a demokráciának, ha egy volt kormánypárti képviselő ellenőrzi az összes párt gazdálkodási gyakorlatát (Domokos László, ÁSZ), vagy olyan emberek legyenek alkotmánybírók, akiknek az alapvető jogok, sőt, az Alkotmánybíróság iránti tisztelete is megkérdőjelezhető, hogy politikai tevékenységéről szó se essék. Azonban az tény, hogy amennyiben a Fidesz nem választási csalással szerezte kétharmados többségét (és nem úgy szerezte), a kinevezésük teljes mértékben törvényes volt. Arról nem is beszélve, hogy megbízatásukat egyikük sem az „egypárti” alkotmány alapján kapta, hiszen az 2012. január 1-jén lép életbe. Ciki.

Aztán azt is mondta Gyurcsány Ferenc, hogy a Demokratikus Koalíció a „szabadság és szolidaritás pártja lesz”. Sok dolgot vitatunk Gyurcsány képességeivel kapcsolatban, azt azonban kevéssé gondoljuk hihetőnek, hogy a volt kormányfő még nem hallotta volna a „szabadság és szolidaritás”-szlogent az SZDSZ-től, amelynek ez önmeghatározása volt létrejöttétől megszűntéig, még ha Kóka János elnöksége alatt a szolidaritás szó jelentése el is halványult. Persze mindez nem probléma, szlogenek jönnek-mennek, azonban sokatmondó, hogy a Demokratikus Koalíció alapítói egyetlen életképes kezdeményezéssel sem tudtak előállni indulásukkor, a bejelenés lényegében arra korlátozódott, hogy most már tényleg létrehoznak egy baloldali, nyugatos és persze demokrata pártot.

Világosan látszik, hogy a DKP legfőbb összetartó ereje a Gyurcsány Ferenc személyébe és karizmájába vetett hit. Ez pedig érhet akár parlamenti küszöböt meghaladó népszerűséget – különösen akkor, ha az MSZP nem kezd el végre az országgal foglalkozni saját belügyei helyett –, de komoly alternatívát semmiképpen nem jelent a Fideszből kiábrándult választók jelentős része számára. A Demokratikus Koalíció létrejöttének első néhány napjában bizonyította, hogy a jogi félreértelmezésektől meg nem riadó, a törvényesen megválasztott tisztségviselőket illegitimnek tartó pártról van szó, amelynek legfőbb tőkéje egyetlen karizmatikus arca. Aki ráadásul korábban már bizonyította, hogyan vezetne egy országot. Azért van most kétharmados többsége.

Az ellenfelének.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.