Evolúció

Elkezdett kimászni a tengerből az ember utódja

Ezek a halak a szemünk előtt játsszák újra azt, amit 400 millió évvel ezelőtt halszerű elődeink is megtettek.

_{2017.03.19 12:27ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Meglepő felfedezést tettek a kutatók: a Csendes-óceán déli részén élő nyálkáshalak fokozatosan áttelepülnek a szárazföldre. Ez főként annak köszönhető, hogy a vízi ragadozókat próbálják így elkerülni, de mindenesetre látványos példa arra, hogyan zajlott közel 400 millió évvel ezelőtt az evolúció.

Mint ismeretes, körülbelül ennyi ideje vette kezdetét az a folyamat, mely egy olyan evolúciós láncsorozatot indított el, ami végül az emberhez vezetett. Csak eddig azt nem tudták, hogy miért alakult ez akkoriban így. Terry Ord, az Új-Dél-Walesi Egyetem szakembere Ausztráliában kezdte tanulmányozni a nyomokat, mégpedig a Cook-szigeteknél nagy számban élő úgynevezett nyálkáshalak fajainak vizsgálatával.

Apály idején ezek a mókás kis halacskák szívesen időznek a zátonyon az algák között és a sziklás, törmelékes aljzaton, vagy más tengeri élőlények által korábban elhagyott repedésekben, kisebb lyukakban. A gébektől egyébként két kis "szarvuk" különbözeti meg őket.

De amikor a dagály megindul, kimásznak a szárazföldre, megbújnak a sziklák között, majd a dagály visszavonultával ők maguk is visszatérnek a vízbe. A tudósok szerint azért lépték meg ezek a halak ezt az evolúciós lépcsőt, mert így próbálják meg a ragadozókat elkerülni.

Letesztelték ezt az elméletüket, és valóban azt tapasztalták, hogy amelyik nyálkáshal nem tért ki a partra, azt bizony felfalták a nagyobb halak. Persze a parton sincsenek teljes biztonságban, hiszen ott a madarak leskelődnek rájuk, de ez a kockázat mintegy csak a harmada annak, ami a vízben fenyegeti őket.

Bár tény, hogy továbbra is kopoltyúval lélegeznek, ám farkuk megerősödött, hogy könnyebben ugráljanak ki-be a vízből. De már sok elevenszülő akad köztük, egyes fajtáik pedig ivadékgondozók és fészket raknak. A család ezt a nevet annyiban érdemli meg, hogy legtöbb tagjának csupasz, vagy igen apró pikkelyekkel borított nyálkás bőre van. Testük nyúlánk, oldalról lapos, fejük nagy. Hasúszójuk a toroktájékon áll és csak 2-3 hajlékony sugár alkotja. A hátúszók egybeolvadtak, de elülső és hátulsó rész különböztethető meg rajta. A hátúszó sugarai puhák és hajlékonyak, a mell-, az alsó- és a farokúszó sugarai rendesen nagyok és erősek. Fogazatuk az állkapcsokon szorosan egymáshoz csatlakozó hosszú fogakból áll, amelyek egyetlenegy szabályos sort alkotnak. A szem, olykor az orrlyuk előtt, vagy a pofán, különféle alakú érzőfonalak vannak. A nyálkáshalak is csaknem kizáróan tengeriek, csak kevés faj él édes- és tengervízben egyaránt. Családjukat körülbelül 30 nemzetség alkotja, több mint 300 fajjal. Minden égtáj alatt a parti vizekben élnek és egyes fajok halászati szempontból is fontosakká váltak.

_{Kúszógéb - wikipedia}

A nyálkáshal nem keverendő össze a kúszógébbel, mely a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó nem. Azon kevés halféléhez tartoznak, amelyek jól elboldogulnak a szárazföldön is szintén a vízközeli, az árapály-jelenség érintette élőhelyeken.

_{Electra K. Vasileiadou, Instagram}

Illetve a mexikói axolotl nevű hallal sem, mely a kétéltűek (Amphibia) osztályába, azon belül a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a harántfogúgőte-félék (Ambystomatidae) családjába tartozó faj. Érdekessége a széles feje két oldalán található több pár kopoltyú, mely felnőtt, ivarérett korára is megmarad. Egy esetben veszíti el őket, ha a tó amiben él, kiszárad, akkor leválnak a fejről, és az állat átáll a tüdővel való légzésre.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter