GDP vs. államadósság

Mitől lesz jó adós egy ország?

Leginkább csak az egy főre eső GDP és az államadósság mértéke számít a hitelminősítőknél.

_{2011.04.08 09:08ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Leminősítések sorozata után Magyarország szuverén adósságát jelenleg mindhárom hitelminősítő – Moody’s, Standard & Poor’s, Fitch Ratings – negatív kilátással sorolja a befektetési sáv utolsó kategóriájába, amelyet már egyetlen további leminősítés spekulatív besorolásra módosítana - írja a Világgazdaság.

A befektetési politikák szigorúsága miatt a „bóvli” kategóriába kerülés súlyos piaci következményekkel járna, hiszen a magyar állampapírok és a forint iránti kereslet visszaesne, ez többek között az államadósság magasabb hozamok melletti finanszírozhatóságát okozná és árfolyamgyengülést hozna.

A leminősítés elkerüléséhez szükséges gazdaságpolitikai lépések ezért nélkülözhetetlenek. Érdemes megvizsgálni, melyek azok a fő tényezők, amelyek a leminősítéshez vezethetnek, hol lehet meghúzni általában egy képzeletbeli határvonalat a befektetési kategóriájú országok és a rosszabb adósnak tekintett, spekulatív kategóriába minősített államok között.

A befektetési és a spekulatív sávba eső országok szétválasztását logisztikus regresszió segítségével végezhetjük, amely elsősorban abban különbözik a klasszikus regressziótól, hogy az eredményváltozónk csak két értéket vehet fel.

A modell becslésekor számos magyarázó változó közül, amelyek feltehetően szerepet játszanak a hitelminősítők döntésekor (infláció, egy főre jutó GDP dollárban, a bruttó és nettó államadósság a GDP százalékában, a munkanélküliségi ráta, a nettó külső adósság a GDP százalékában, az alapkamat, a CDS, a folyó fizetési mérleg egyenlege), csak két változó szignifikáns, azaz befolyásolja az országok széles körére a minősítést.


Az egyik a bruttó államadósság a GDP százalékában, amely a kamatterhek nagyságán keresztül az adósságdinamika fenntarthatóságáról árulkodik, a másik pedig a fejlettség mutatójának tekinthető egy főre jutó GDP dollárban. A fejlettség szerepét indokolhatja, hogy a hitelminősítők ezeket az országokat benchmarknak tekintik a minősítés megállapításakor, illetve hogy a fejlett országok esetében az arányaiban magasabb jóléti kiadások átcsoportosítása nagyobb teret biztosít az adósságcsökkentésnek. Az e két változó mentén felállított modell találati aránya közel 84 százalékos, azaz 110 ország közül 92 országot soroltunk a megfelelő osztályba. Az országcsoportokat kettészelő egyenes – a várakozásainknak megfelelően – pozitív meredekségű lett, vagyis a magasabb egy főre jutó GDP növeli, míg a magas államadósság csökkenti a befektetési kategóriába kerülés valószínűségét.

Annyira azonban nem meredek a szétválasztó egyenes, hogy a fejlett országok minősítése a növekvő bruttó államadósság miatt veszélybe kerüljön a közeljövőben. Az egyenes feletti bóvli kategóriás, illetve az az alá került befektetési kategóriába eső országok besorolását viszont nem találja el a modell. A hibázás hátterében valamely, az adott ország minősítését jelentősen befolyásoló magyarázó változó kihagyása, a különböző intézetek besorolása közötti eltérés, esetleg az ország várható le- vagy felminősítése áll. Marokkó például a Moody’s értékelése alapján továbbra is a spekulatív kategóriába esik, míg az S&P 2010-ben a kedvező adósságdinamikára hivatkozva már a befektetési sávba emelte a minősítését.

Lettországnál fordított a helyzet, a Fitch már befektetési kategóriába sorolja az országot, de az S&P minősítése még változatlan. Venezuela esetében számos, a modellből kimaradt változó miatt nem kapjuk vissza a főleg politikai eredetű kockázatok miatti spekulatív minősítést.

A cikk itt folytatódik: Kattintson!

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter