Lángok martaléka lett a virágzó városrész

Borral oltották: 200 éve égett le a budai Tabán

A budapestiek Tabán néven emlegetik azt a napfényes budai területet, amelyet a Gellért-hegy, a budai Várhegy és a Naphegy szegélyez. Ma már nem sokan tudják, hogy egykoron virágzó városrész állt itt, amelyet éppen kétszáz éve, 1810. szeptember 5-én szinte teljesen elpusztított egy tűzvész.

2010.09.03 12:09MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mivel egykoron itt haladt át az észak-déli kereskedelmi és hadiút is, a hegyoldalak védelmet nyújtottak és közel volt a Duna is, a területet ősidők óta lakták. A Tabán elnevezés a török Debágháné (Tímár-telep) magyaros alakja, a terület ugyanis a török hódoltság idején is virágzott, ekkor épült a hőforrásokra a Rácfürdő és Rudas-fürdő.

Az elmenekült magyarok helyére szerbek és németek települtek, innen a Rácváros név. A XVIII. században ez volt Buda legsűrűbben lakott része, a macskaköves, sűrűn beépített utcákban engedély és építési terv nélkül felhúzott, igénytelen viskók sorakoztak, de az itteni kiskocsmákba szívesen jártak Pestről is, itt voltak a művészek és szerelmespárok találkahelyei.

A városrészt nem kímélték a katasztrófák: pusztított itt tűzvész, árvíz, és itt volt az 1739-es pestisjárvány fészke is.

A boldog békeidők.


A Tabán először 1526-ban égett le, 1686-ban Buda ostroma idején itt volt a törökök felrobbantott lőporraktára, a harcok elcsitulta után romokban állt a két török fürdő, a Rácfürdő és Rudas-fürdő, s a Vár várfalainak egy része.

Az újra- és újraépült Tabán történetének legsúlyosabb katasztrófája 1810. szeptember 5-én történt. Schuller János kádármester inasa délben hordódongákat égetett az udvaron, s egy kipattanó szikra meggyújtotta a háztető zsindelyét. A szél belekapott a lángokba, s szinte percek alatt égtek a szomszédos épületek tetőszerkezetei is. A rémült emberek helyzetét nehezítette, hogy a szárazság miatt a kutakban alig volt víz, helyenként a borospincékből előhozott "drága nedűvel" próbálták a tüzet oltani.

Sikertelenül: fél óra múlva már négy helyen égett a Tabán, a lángok a Vízivárost és a Krisztinavárost is fenyegették. Lángokban állt a hajóhíd budai vége is, így a pesti polgárok nem tudtak átjönni segíteni, sőt a lehorgonyzott égő szénáshajók közül is többet el kellett süllyeszteni. A tűzvészt végül éjfél után a hadsereg fékezte meg, házak lerombolásával lokalizálva a tüzet, de még napokkal később is fellobbantak itt-ott a lángok. Az áldozatok számát ötvenre tették köztük voltak idősek és gyerekek is.

A tűzben majdnem ezer, többségében fából épült ház sem,misült meg, az anyagi kárt hatmillió forintra, igen hatalmas összegre becsülték. A károsultak részére országos gyűjtés indult, s városi tanácsot állítottak föl, amely igyekezett szabályozni az építkezéseket.

Ennek ellenére a városrész hamarosan ugyanolyan a zsúfolt képet mutatott, mint a katasztrófa előtt.

A Tabán a Lánchíd megépülte után veszített jelentőségéből, az árvizek és a városképi megfontolások miatt egyre többen siettették lebontását. Először a legigénytelenebb házakból álló kelenföldi sor bontották le, majd a Duna-parton megépült a Várkert Bazár és Kioszk. A festői városnegyed nagy részét végül 1932-33-ban bontották le.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.