Elképesztő lelet

460 millió év alatt őshalak páncéljából fejlődtek ki a fogaink

Az érzékelés mint evolúciós hajtóerő.

_{2025.05.22 12:33ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Egy új kutatás szerint az emberi fogak érzékenysége nem véletlen, hanem mélyen gyökerezik az evolúciós múltunkban. A Nature tudományos folyóiratban május 21-én publikált tanulmány szerint a modern emlősök fogai ősi, érzékelésre specializálódott páncélszövetekből fejlődtek ki, amelyek egyes kihalt halak testét borították mintegy 465 millió évvel ezelőtt.

A kutatás vezetője, Yara Haridy, a Chicagói Egyetem paleontológusa és evolúciós biológusa, szerint:

„Ez megmutatja, hogy a fogak nemcsak a szájban lehetnek érzékelők, hanem eredetileg is szenzoros szerepet töltöttek be az élőlények testfelületén.”

A kutatócsoport eredetileg arra vállalkozott, hogy meghatározza a legkorábbi ismert gerinces élőlényt a fosszilis leletek alapján. Ehhez kambriumi és ordovíciumi időszakból (kb. 541–443 millió évvel ezelőttről) származó fosszíliákat vizsgáltak, különös figyelmet fordítva a dentin jelenlétére – ez a kalciumtartalmú szövet az emberi fogzománc alatt található meg, de az ősi páncélos halak bőrének dudoraiban is előfordulhatott.

Az Anatolepis heintzi nevű állat maradványainak nagy felbontású CT-vizsgálata során a kutatók olyan pórusokat fedeztek fel, amelyek dentinnel voltak kitöltve. Elsőre úgy tűnt, hogy e lelet egy korai állkapocs nélküli hal lehetett. Azonban részletesebb összehasonlító vizsgálatok (további fosszíliákkal és modern tengeri élőlényekkel) kimutatták, hogy a pórusos struktúrák inkább emlékeztetnek a rákfélék páncélján található érzékszervekre, mintsem fogszerű képződményekre.

Ez alapján A. heintzi valójában nem is gerinces, hanem egy ősi ízeltlábú lehetett – így a lelet átértelmezése egy fontos felismeréshez vezetett.

A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy az érzékelésre képes, mineralizált (ásványosodott) szövetek már több mint 460 millió évvel ezelőtt kialakultak. Ezeket az ősi szervezetek először a külső páncélzatukban használták környezeti ingerek felfogására. A kutatók szerint ezt a „genetikai eszköztárat” – vagyis a dentinképző géneket – az evolúció később a szájüregben is alkalmazni kezdte, így alakultak ki a modern fogak.

„Az emberi fogak érzékenysége így már nem csupán biológiai kellemetlenség, hanem az érzékelésre kialakult páncélszövetek öröksége” – írják a szerzők a tanulmányban.

A kutatás új fényt vet a fogak evolúciós eredetére, és megerősíti, hogy az érzékszervek és védőszövetek fejlődése szoros kapcsolatban állhatott egymással az állati evolúció korai szakaszaiban. Ez a felfedezés nemcsak az őslénytani ismereteket gazdagítja, hanem a modern orvostudomány és fogászati kutatások számára is releváns lehet, különösen az érzékenység és regenerációs folyamatok jobb megértése szempontjából.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter