A gesztusok is meghatározzák a beteg sorsát

Beszél a test: szótlan kommunikáció az orvosi rendelőben

Orvos és betege sok szükséges kérdést megbeszél a vizsgálóban, mielőtt valamilyen kezelésre vonatkozó döntés megszületik, de legalább ennyire fontosak mindkettőjük gesztusai, a testbeszéd jelzései is a Michigani Egészségügyi Központ kutatóinak tanulmánya szerint.

2011.11.05 05:59MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Stephen G. Henry és munkatársai azzal foglalkoztak, hogy az orvos-beteg találkozás közben elhangzó megbeszélésen kívül milyen egyéb tényezők befolyásolják mindazt, ami a továbbiakban a beteggel történik.
   
Családorvosi gyakorlatban 18 orvos rendelését vették videofelvételre, mindegyik két beteggel találkozott a program során. Mind az orvosok, mind a betegek részletes felvilágosítás után vettek részt ebben a vizsgálatban. A vizsgálat után külön-külön megkérték az orvost és a beteget, hogy részletesen mondja el benyomását az orvosi vizsgálattal kapcsolatban, ismertesse, miről tárgyaltak és minek alapján jutottak valamilyen kezelési döntésre.
   
A betegek számára igen lényeges volt az, hogyan bánt velük az orvos, mennyire látszott az, hogy találkozásuk közben csak velük foglalkozik és nem siet, hanem kizárólag az ő egészségügyi gondjaikkal törődik. Az orvosok elmondták, hogy a betegek néma jelzései, a doktor által elmondott tények, javaslatok fogadása milyen jelentősen befolyásolta további érveiket és a terápiás döntést.
   
Ez a vizsgálat döntően a nem szavakkal történő információátadást tanulmányozta. Egyik tanulsága az volt: sok orvos nem is érzékelte, hogy a páciens számára a legapróbb viselkedési gesztus is rendkívül fontos abban a helyzetben, amit a betegvizsgálat jelent.
   
A 18 doktor közül csupán öt volt, aki legalább 64 százalékban emlékezett minden megjegyzésre, reagálásra, amely a beteggel való találkozás közben adódott. Volt viszont az orvosok között olyan is, aki tudatosan figyelt minden mozdulatára, amikor beteg volt a rendelőben és vigyázott, hogy sose tűnjön kapkodónak, akinek nincs ideje a pácienssel türelmesen foglalkozni - olvasható a Journal of Evaluation in Clinical Practice című szaklapban közölt tanulmányban.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.