Február 19-én történt - megszületett a heliocentrikus világkép atyja

1473. febr. 19-én megszületett Nikolausz Kopernikusz, akit a heliocentrikus (napközéppontú) világkép megalkotójaként tisztelhetünk.
_{2006.02.19 08:15, Forrás: www.puskas.hu}

Az elsô könyvben Kopernikusz megadta az alapvetô matematikai szabályokat, szembeszállt a Föld mozdulatlanságára vonatkozó régi érvekkel, tárgyalta a bolygóknak a Naphoz viszonyított elhelyezkedési rendjét. A régi elrendezést - Föld, Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter és Szaturnusz - nem fogadta el, mivel az a geocentrikus rendszerbôl következett. Az elrendezést a heliocentrikus rendszerhez igazította, a mozdulatlan Naptól távolodva után így következnek egymás után az égitestek: Merkúr, Vénusz, Föld, körülötte kering a Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz. A második kötetben Kopernikusz a korábban leírt matematikai szabályokat a csillagok és a bolygók látszólagos mozgására alkalmazta, a Nap mozgását a Föld mozgásának tulajdonította. A harmadik könyv a Föld mozgásának a matematikai leírását tartalmazza, szól a napéjegyenlôségek változásáról is, ezt a Föld tengelyforgásának precessziója okozza. A negyedik, ötödik és a hatodik kötet a Hold és a további öt bolygó mozgásaival foglalkozik. A heliocentrikus elmélet keretében Kopernikusz a Hold és a bolygók mozgásainak a leírására sokkal elegánsabb megoldást tudott megadni, mint Ptolemaiosz a geocentrikus rendszerben. Kopernikusz is az állandó sebességû körmozgásból indult ki, ezért rendszere látszólag ugyanolyan bonyolult, mint a ptolemaioszi. Ennek ellenére Kopernikusz hitt abban, hogy rendszere esztétikailag sokkal kielégítôbb, ez adja meg a kozmosz isteni rendjének valós képét.

A kopernikuszi rendszer nagy hatást gyakorolt sok független gondolkodású csillagászra és matematikusra. Nem csak eleganciája miatt volt vonzó az új elmélet, hanem a hagyományos doktrínákkal való szakítása miatt is. Fôként Arisztotelésszel állt szemben, aki a Föld mozdulatlansága mellett érvelt meggyôzôen, ezenkívül alternatívát kinált Ptolemaiosz geocentrikus világegyetemével szemben. Ezek a nézetek a nyugati kereszténységben csaknem a vallási dogmák rangjára emelkedtek, sok elmélyült megfigyelô szerint azonban megfojtották a fejlôdést, ideje volt elutasítani ôket.

A kopernikuszi elmélet két jelentôs változást hozott a tudományos világképben. Az elsô a világegyetem látszólagos méretével kapcsolatos. A csillagok mindig ugyanabban a rögzített helyzetben jelennek meg, de ha a Föld mozog a Nap körül, akkor kisebb, periodusos elmozdulást kellene mutatniuk. Kopernikusz megmagyarázta, hogy a csillagok szférája túl messze van, a változások ezért nem észlelhetôk. Elmélete így a korábban elképzeltnél sokkal nagyobb világegyetemhez vezetett. Angliában nyílt lelkesedéssel fogadták az elméletet, kialakult a végtelen, a térben mindenütt elszórt csillagokból álló világegyetem képe. A második változás a testek földre esésének az okával kapcsolatos. Arisztotelész tanítása szerint a testek "természetes helyükre" esnek, ez a világegyetem középpontja. De a heliocentrikus elmélet szerint a Föld már nem esik egybe a világegyetem közepével, új magyarázatra van szükség. Az esô testekre vonatkozó törvények újragondolása vezetett el végül az általános tömegvonzás newtoni felfogásához.

A Föld nem a világegyetem közepe - ez a trónfosztás hatalmas megrázkodtatást okozott. A Föld többé nem tekinthetô a teremtés közepének, csak egy a hasonló bolygók közül. A Föld többé nem a változások és a pusztulás központja egy változatlan világegyetemmel körülvéve. Nem érvényes többé az a hit, hogy az ember, a mikrokozmosz, tükörképe az ôt körülvevô világegyetemnek, a makrokozmosznak. A régi tekintélyek egész rendszerével szemben intézett sikeres kihívás teljes változást követelt meg az ember filozófiai világegyetem felfogásában. Ez az, ami joggal nevezhetô "kopernikuszi forradalomnak".

	[3/3]
1. oldal 2. oldal 3. oldal

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Február 18-án történt - Jókai Mór születése