Vélemény

Ha a spanyolok megölik a focit, mit csináltak az angolok?

Természetesen a futball mindig is véleményekről, személyes szimpátiákról és érzelmekről szólt, ezért nem lehet objektív képest alkotni róla, de számunkra egészen döbbenetes, hogy már az Európa-bajnokság döntője előtt mindenki legyőzhetetlen spanyolokról cikkezett, akik ráadásul megölik a futball szépségét.

_{2012.06.25 13:58sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Hol voltak ezek a szerzők, amikor Görögország minden idők legrosszabb focijával nyert Európa-bajnokságot, vagy akár csak a Barcelona-korszak előtt, amikor a védekező középpályás posztja vált a legfontosabbá az európai futballban? Tényleg semmi sem jó?

2012-es Európa-bajnokság, Lengyelország és Ukrajna rendezésében, első csoportkör, angol-francia meccs. Az elvileg jó összecsapásnak ígérkező mérkőzés 87. percében Joe Harthoz, az angolok és a Manchester City fiatal kapusához kerül a labda, aki nagyjából a 89. percig tologatja anélkül, hogy bárki megtámadná. Az angoloknak és a franciáknak jó volt az 1:1-es állás, végül mindketten továbbmentek a csoportjukból, az pedig már nem ezen a mérkőzésen múlott, hogy a franciák a sokkal jobban játszó spanyoloktól, az angolok pedig szintén megérdemelten az olaszoktól kaptak ki. Mintha mégsem arról lenne szó a sajtóban, hogy a világ legjobb bajnokságában szereplő angol focisták leszerepeltek, hogy a franciáknak pedig még egy jó darabig nyomozniuk kéne Zidane lábnyomát, hogy a közelébe érjenek.

Az angolok meg a franciák kiestek, a spanyolok viszont győztek. Vélhetően ez az egyetlen dolog, amiért most elmarasztalják őket, hiszen megnyerték a 2008-as EB-t, a 2010-es VB-t és legjobb úton haladnak a legújabb győzelem felé. És hát, valljuk be, az ellenfelek drukkerei számára nem a legizgalmasabb szcenárió arra várni, hogy Xavi kiöregedjen, Casillas végre elejtsen egy labdát, Sergio Ramos kiállíttassa magát, vagy del Bosque véletlenül két csatárt cseréljen be egyszerre. Ettől még azonban a sokpasszos, gyors ritmusváltásra épülő spanyol labdarúgás nem lesz sem unalmas, sem futballgyilkos. Külön szeretnénk üdvözölni azokat a kollégákat, akik az EB helyszínéről panaszkodnak a spanyol fociról, hát csókolom, akkor nem spanyol meccsre kell menni.

Ezek után már tényleg csak az a kérdés, hogy aki a spanyol válogatott játékára panaszkodik, hol volt az elmúlt évtizedben, pontosabban a Guardiola-iskola előtt, amikor a védelemre építve lehetett VB-t és EB-t nyerni, amikor a görögök minden idők leggyengébb játékával győztek a kontinensviadalon, vagy akár akkor, amikor Csank János Váca lett bajnok minden meccsét 1:0-ra nyerve? Mit néztek a Barcelona-Chelsea vagy akár a tavalyi Barca-Inter BL-elődöntőn? Számunkra a támadófutball megölése unalmas, nem a spanyol válogatott mérkőzései. Sokat szidott spanyoljaink ráadásul nem durvák és alattomosak, nem kezdenek el betegesen színészkedni (mínusz egy Busquets), amint nyerésre állnak a második félidőben, a labdát pedig járatják, nem elrugdossák, így hát igazán legyen az aktuális ellenfél problémája, ha nem tud hozzáérni.

Persze abban a kritikában azért van valami, hogy ez a spanyol válogatott nem Barcelona, de még csak nem is Real Madrid. Inkább az előbbire hasonlít, csak amíg a katalánok kifejezetten eredmény-centrikusan járatják a labdát, spanyol nemzeti mezbe bújva inkább eldugják azt. Messze nincs az a célratörés, az a típusú akarat a válogatottban, mint a világ két legjobb klubcsapatánál – a Chelsea-t engedelmükkel nem számítanánk e kettőbe. Ugyanakkor tévedés azt gondolni, hogy labdát tartani nem emberfeletti teljesítmény, hogy a ritmusváltásokhoz nem kell éveket edzeni, másképpen fogalmazva: azt, hogy ezt a színtelennek és szagtalannak kikiáltott labdatartó-focit bárki Xaviék után tudná csinálni.

Persze a foci mindig is ízlés kérdése marad, ezért róla vitatkozni még kevésbé célravezető, mintha arról folytatnánk eszmecserét, hogy a csirkemelles salátát vagy a milánói makarónit szeretjük-e jobban. Mi a spanyolokat, és lehet, hogy ezért találjuk szépnek a játékukat is. Mellesleg az olaszokat nem szeretjük, és az ő játékukat is szépnek találjuk ezen az EB-n, ami óriási előrelépés az elmúlt évekhez képest. Amikor persze a futball szintén ízlés kérdése volt.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter