A magyar labdarúgás csúcsa

Ötvennyolc éves a londoni 6-3 (+videó)

Grosics Gyula szerint a magyar labdarúgás csúcspontját jelentette az 58 éve, 1953. november 25-én lejátszott angol-magyar találkozó, amelyet a legendás Aranycsapat - a Fekete Párduccal a kapuban - 6-3-ra nyert meg a Wembley Stadionban.

2011.11.22 13:06MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"Az egy nem várt, és nem is nagyon remélt sikere volt a magyar labdarúgásnak. A mérkőzés képe és a kialakult eredmény miatt nemcsak egy boldog napot eredményezett, hanem a magyar futball világszínvonalra emelkedését is - nyilatkozta az Évszázad mérkőzésének hétfői megemlékezésén a 85 éves legendás kapus. - Nem nagyon merem kimondani, mert nem az én feladatom, de tulajdonképpen a magyar labdarúgás ennek a mérkőzésnek a hatására és tapasztalata alapján jutott az élre. Akkor néhány esztendőn keresztül azt mondták, a magyar labdarúgás a világ legjobbja. Éppen ezért ebben a csapatban szerepelni nemcsak dicsőség volt, hanem megtiszteltetés is."
   
A 86-szoros válogatott Grosics hozzátette, csak azt sajnálja, hogy az utóbbi esztendőkben egyre kevesebben tudnak megjelenni a megemlékezéseken:
   
"Már csak ketten vagyunk Buzánszky Jenővel, a többiek távoztak az élők sorából. Én csak abban reménykedem, hogy valahol csak összejön majd a csapat..." - mondta Grosics, aki Dorogon kezdte pályafutását, a MATEOSZ, majd a Honvéd, végül pedig a Tatabánya kapusa volt.   
   
A hálóőr a Ferencvárosban szeretett volna játszani, ám az 1962-es chilei világbajnokságon a Csehszlovákia elleni negyeddöntőt követően hivatalos iratban arról értesítették, hogy az akkori Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az OTSH nem járul hozzá az átigazoláshoz. Grosics ekkor dühében le is mondta a válogatottságot, igaz, az osztrákok, illetve a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzéseken még pályára lépett.
  
Grosics szerint nincs kizárva, hogy a magyar futball hamarosan ismét felemelkedik:
   
"Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. Az egyik, hogy nem a játékosok tisztelik meg a nézőket, hogy kimennek a pályára, hanem pont fordítva. Az utolsó évben valami megmozdult a magyar labdarúgásban, és ennek nem az az oka elsősorban, hogy a játékosok egyéni képességei felülmúlják az egy évvel ezelőtti játékosok képességeit, hanem az az igazolt tényező, hogy ez a csapat a pályán sokkal lelkesebben játszik, mint az egy évvel ezelőtti."

Az élő legenda kitért az elmúlt időszak bundabotrányaira is:
   
"Meg vagyok döbbenve, napjainkban olvasom, hogy bundázó játékosokat visznek be a rendőrségre, ez borzasztó dolog, mert én az utóbbi években meg voltam győződve arról, hogy megszűntek az előre lejátszott mérkőzések, ez pedig rákfenéje egy ország labdarúgásának."
   
Grosics szerint a legfontosabb tényező ugyanakkor a küzdeni tudás:
   
"A játékos, amikor felveszi a várost képviselő szerelést, olyan különleges helyzetbe kerül, amiben tudatosan nem szabad hibázni. Amikor pedig az ország színeit jelképező mezt veszi fel, akkor meg kell szakadni a pályán."

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.