Összefoglaló

London, 14. nap - já rággelt, csajok, Han Solo és mennyi?

Olimpiás nőnapot tartottunk csütörtökön - a srácokról sem elfeledkezve. Eton Dorney megint magyar város lett, éremtermésünk eszméletlen, és a világ leghíresebb női focistáját is láttuk örömtáncot lejteni.

Nézze meg a képeket! >>>

_{2012.08.10 06:28kisener, ma.hu, London}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Danuta

Eton Dorney még piros-fehér-zöldebb és még hangosabb lett magyar diadalüvöltésektől övezve, mint szerdán volt. Hogy jól ismernek már itt minket, azt tökéletesen jelzi az önkéntesek köszöntése: amikor meglátják zászlóinkat, "já rággelt"-tel üdvözölnek, hazafelé "vizontlatasra"-val búcsúznak - jó, a kiejtésen van még mit csiszolni -, de előtte még megkérdik - ezt már angolul -, hogy "mennyi?" Így van, nem azt kérdik, ma épp jó napunk volt-e, hanem hány aranyat szereztünk.

Nos, a kajak-kenu tavon csütörtökön egy arannyal és két ezüsttel gazdagodtunk. Kozák Danuta nevét végre az egész ország megismeri (a világról nem is beszélve). Persze könnyű neki, mondják a szakértők, hiszen a magyarországi válogató erősebb, mint egy olimpiai finálé. Tény, Janics Natasát és Kovács Katit is maga mögé utasította idehaza, majd az egész világot Nagy-Britanniában. Köszönjük, Danuta, Te Kajakkirálynő!

Hogy a srácok előtt is kalapot emeljünk: a Kammerer vezette négyes bravúrezüstöt hozott, szép volt fiúk. És szép volt csajok, ami a Kovács Kati-Janics Natasa kettőst illeti. Aranyat vártak önmaguktól, mi is tőlük. Nem is voltak felhőtlenül boldogok az éremátadásnál, és talán bennünk is akadt hiányérzet a lelátón, de egy magyar drukker teljesen jogosan üvöltötte bele a világba: "Emberek, úgy néztek, mintha Mohács lenne, nyertünk ma egy aranyat és két érmet b...meg!" - és tökéletesen igaza van.

Így végül a piros-fehér-zöld mámor tovább tart Eton Dorneyban (tudják, Itten Dorni...), és ne feledjük: szombaton újabb finálék, többek között Natasa és Vajda Attila is javíthat még... Lassan pedig minden helyi angol önkéntes tökéletes magyarsággal fogja mondani: "aki ugrál büszke magyar, hej, hej!"

_{Kattintson a képre! >>>}

Évi

Eton Dorneyból hazafelé ismét a vonaton érnek minket a hírek, ezúttal egy szakértő jóbarátom a hazai információforrás, aki már reggel megjósolta - bizonyíték rá az SMS-e -, hogy Risztov Évi arany lesz (de persze a lottószámokat, azt nem tudja...). Félve mertünk ábrándozni az üzenetet látva, hogy a táv 1/3-ánál vezet. Majd a felénél is. Majd az utolsó két kilométert már a BBC-n láttuk, és a vége, ahogy ráúsznak, de megújul, és nyer, eszméletlen!

Honnan állt fel ez a lány? Az athéni pokol után még az aktív sportot is abbahagyta, új utakat keresett, de - mint mondja a győzelmét követő interjúban - Debrecen befogadta, és új életet kezdett. A medencét - részben - tavakra és folyókra cserélte, és olimpiai bajnokként írta be magát a történelemkönyvekbe.

Amikor pedig elmeséli, hogy anyukája meglepte Londonban, és ez is erőt adott neki a versenyhez, azt már mi sem bírjuk könnyek nélkül. Hiába, ebben a két hétben többet sírunk, mint az egész E.T. alatt összesen, de ilyet bármikor bevállalunk.

Mivel női vízipólósaink végül a negyedikek lesznek - akkor is, szép volt csajok - a nap végén nyolc arany, négy ezüst és három bronz áll Magyarország neve mellett. Hihetetlen! Nyolcadik hely az éremtáblán, ez meg egészen egyszerűen felfoghatatlan, és mi is csak azt tudjuk kérdezni: "mennyi?" És még mindig nincs vége az Olimpiának...

_{Kattintson a képre! >>>}

Hope

A női focit akkor szerettem meg, amikor 1996-ban az Atlantai Olimpia egyik üresjáratában (magyar idő szerint olyan éjjel 2-3 körül) focit közvetítettek. Talán az álmosság is közrejátszott, de jó tíz percig nem tűnt fel, hogy nem férfiak vannak a pályán. Pörögtek, látványos akciók, helyzetek, voltak ugyan kisebb technikai bakik, és a hajhosszátlag is fura volt, de ennyi.

A női futball világszerte óriási népszerűségnek örvend, a tavalyi németországi Vb-n folyamatos telt ház volt, az idei Olimpiai döntőn 80 ezren tomboltak a Wembleyben a csütörtöki napon. Amiben nagyon sokáig elmaradtak férfi társuktól a nők, az egyértelműen a kapusok voltak: irgalmatlanul nagy potyagólok, negyvenről beszedett lepkék, satöbbi.

No, ez mára a múlté, ami különösen igaz a Team USA-re. Megszületett ugyanis Han Solo unokája, Hope Solo. Persze ez csak vicc, semmiféle rokoni szál nincs köztük, bár Luke-ról sem gondoltuk, hogy Darth Wader az apja... No visszatérve témánkra, a fiatal hölgy a világ egyik legnépszerűbb női sportolója, folyamatosan szerepel újságok címlapjain, a médiában, mindenhol. Fiatal, csinos, rendkívül jól felépített az image-e, és nem mellesleg baromi jó kapus.

A tavalyi elveszített Vb döntő után az amerikaiak magukba roskadtak, de Hope Soloval az élen megfogadták, harmadszor is Olimpiát nyernek! Megtették. A csütörtöki fináléban hatalmas meccset játszottak azzal a Japánnal, amelytől kikaptak az említett világbajnokságon. Két japán kapufa, egy amerikai, a gólokat illetően viszont éppen fordított a végeredmény, és nem mellékesen három Hope Solo bravúr ("we have Hope", így az egyik szurkolói tábla), ebből egyszer a kapufa is kisegítette. Itt említsük meg, hogy a japán játékosok zokogva és összeomolva is odamentek a négy lelátóoldalhoz és fejet hajtva megköszönték a biztatást az egész stadionnak a meccs után. Példamutató!

A meccs körüli felhajtás, a folyamatos "Nippon, NIppon" és "Júeszé, Júeszé", a játék lüktetése és a hibáktól nem mentes, izgalmakkal teli találkozó jól jelezte, hol áll a világ női futballja. És ha már Hope, ami ugyebár reményt jelent magyarul. Reméljük, egyszer női futballban is megközelítjük a legjobbakat. Kajak-kenuban, úszásban, vízilabdában ott vannak már a csajok (is)! Feldolgozhatatlan a mai nap történéssorozata is. Na és azt mondtuk már, hogy mindezek mellett a magyar nők a legszebbek a világon? 

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter