Innovatív módon őrzik a hagyományokat.

Álomidőt hoz a Magyar Állami Népi Együttes

A száz előadást megért Naplegenda című műsor szellemi-műfaji folytatásaként az Álomidő című produkciót mutatja be október 6-án a Magyar Állami Népi Együttes a Művészetek Palotája (Müpa) Fesztivál Színházában.

_{2010.10.18 14:30ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Csonka András, a Müpa vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a két intézménynek nem ez az első közös munkája, hiszen ilyen volt a határainkon túl is komoly sikereket megélt Labirintus is. Méltatta a Magyar Állami Népi Együttes által színpadra vitt produkciókat, amelyek innovatív módon őrzik a hagyományokat.

Jó példa erre az Álomidő előzményeként aposztrofált Naplegenda is. Külön kiemelte, hogy a bemutatóval kapcsolatos szerződéses konstrukció is egyfajta újdonság a Müpa számára.

Arra a kérdésre, hogy miért a Fesztivál Színházban és miért nem a Hagyományok Házában mutatja be új darabját a MÁNE, Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója azt válaszolta:

„azért, mert lehetetlen”.

Corvin téri otthonuk színházterme nem rendelkezik azokkal a technikai feltételekkel, amelyek szükségesek egy ilyen típusú produkció megvalósításához. A fő indok azonban maga a lehetőség volt, hogy a premier helyszíne a Művészetek Palotája lehet.

Mihályi Gábor, az Álomidő koreográfus-rendezője rámutatott arra, hogy a hamarosan látható előadás előkészületei 12 évvel ezelőttre nyúlnak vissza: akkor realizálták ugyanis, hogy a hazai néptánc-feldolgozások egysíkúak, a hagyományőrzés akkori módja a közönségtől való eltávolodáshoz vezethet.

Nikola Parov közreműködésével más tájegységek kultúráit is ”honosították” és ez meghozta gyümölcsét.

A „szakmai falak áttörésével” elérkezett a siker, a Naplegenda nyomán több hasonló alkotás is született.

_{Nikola Parov}

Nikola Parov, a produkció zeneszerzője ezt azzal egészítette ki, hogy egy színpadi mű létrehozása során az alkotóknak elengedhetetlenül tekintettel kell lenniük a közönségre.

Az Álomidő lassan született, hiszen folyamatos egyeztetések követték egymást: a "közösbe" helyezett tánclépéseket és dallamokat apránként csiszolták egybe, míg aztán az egész egy lehengerlő produkcióvá állt össze, benne Herczku Ágnes egyedi hangzású énekszólóival, eleget téve a közönség elvárásainak.

A Mihályi Gábor mellett dolgozó társkoreográfusok, Orza Calin, Gera Anita, Juhász Zsolt, Katona Gábor és Kökény Richárd egyéniségükkel és szemléletükkel termékenyen hatottak a produkcióra.

Mindezekkel együtt a jelmez és a látvány is nélkülözhetetlen része a sikernek - előbbi Szűcs Edit, utóbbi Kovács Gerzson Péter munkáját dicséri.

A hasonló koprodukciókban létrejött alkotások sikerét elemezve Nikola Parov a magyar néptánc individualizmusát és unikális összetettségét, a közérthetőség mellett meglévő érzelmi mélységet, a színpadon mozduló táncosok tömegével arányos zenét és a humort nevezte meg.

Csupa olyan "kelléket", amelyben az Álomidő sem szűkölködik.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter