Bemutató vasárnap a Magyar Állami Operaházban!

Haydn utolsó operája Budapesten!

Az Orfeusz és Eurüdiké, avagy a filozófus lelke című műnek a magyarországi bemutatóját láthatja vasárnap a Magyar Állami Operaházban a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége. A két főszerepet Rost Andrea és Kenneth Tarver énekli, a darabot Zsótér Sándor rendezi.

_{2009.03.30 18:40MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

- "Nagyon divatos ma a profán megközelítése egy ilyen antik mesének, lehetne játszatni metrómegállóban vagy üzemcsarnokban. De ez emelkedettebb történet: a halott asszonyért az alvilágba leszálló férfi mítosza, amely számos kultúrában fellelhető" - beszélt a szerdai főpróbán az előadásról Zsótér Sándor. 

Képzeletbeli tájat állítottak színpadra: Ambrus Mária díszlete egy baleset képe, széttört híd, szétesett vonat és elhagyott víkendház, de csupa színes, geometrikus formából - ezeknek az elemeknek a mozgatásával alakulnak ki a különböző színhelyek. 

- "Haydn műve késő barokk, klasszicizáló opera, aminek a jellegzetessége valaha az lehetett volna, hogy a tizenöt jelenetet sok változással oldják meg. Mi azonban össze akartuk foglalni a teret, mert a cselekmény igen töredezett" - mutatott rá a rendező. 

Zsótér Sándor megjegyezte: a librettót Carlo Francesco Badini készítette, ő és Haydn egészen másként nyúltak a mítoszhoz. Nem azokat a pillanatokat ragadták meg, amelyeket az előző komponisták és librettisták, nagyon merészen máshová tették a hangsúlyokat. 

A mű végén például Orfeusz testét a bacchánsok darabokra tépik, és a tengerbe vetik. E tragikus befejezés feltűnően eltér a korábbi feldolgozások tragédiát feloldó lezárásától.
 
- "Amikor készültem a produkcióra, nagyon sokat töprengtem rajta, hogy hol van ebben a verzióban a szerelem. A mű eredeti címe A filozófus lelke volt, ez nem túl közönségcsábító cím, de fontos számomra, hogy legalább alcímként ma is szerepeljen, mert közöl valamit a szerzői attitűdből. Fontosnak tartom azt is, hogy a szerelemre, a rációra másként gondoltak az alkotók, mint a kortársak többsége" - hangsúlyozta Zsótér Sándor. 

Mint mondta, Badini nemcsak tekintélyes londoni lapok kritikusa volt, hanem Pascalt fordított, rokonszenvezett a janzenizmussal, mint II. Rákóczi Ferenc, istenítette az értelmet, de mégis hitt valamiféle legfőbb lényben és valami isteni igazságszolgáltatásban.
 
- "Eurüdikét az első pillanattól hatalmas és végzetes szerencsétlenség veszi körül, miközben szép dallamok szólnak: a szöveg és a zene között - úgy érzem - pokoli a feszültség. Gyereknek látom a főszereplőket, a lányt sokkal mélyebb érzésűnek. Orfeusz az éneke, a tehetsége révén túlvilági hatalmat kapott, de nem kapott tehetséget a hétköznapi élethez. Végig 'lelkemnek' hívja Eurüdikét, akivel rengeteg terve van a halála után, ám az élő asszonnyal nem tudott igazán mit kezdeni" - vélte a rendező.
 
Zsótér Sándor elárulta: arra biztatja az énekeseket, hogy minden megszólalásuk vitázzon az előző ária álláspontjával, hogy a számok egymásra épüljenek, és a történet így mégis folyamatos legyen.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter