Avignoni Fesztivál

Kritikák a Szégyen című Mundruczó-rendezésről

A Szégyen című dél-afrikai regény "merész adaptációját" vitte színre Mundruczó Kornél a Libération című napilap keddi kritikája szerint. A Le Monde szerint tény, hogy Mundruczó "nem habozik nagyot ütni, de olyan gondolkodást indít el a néző fejében, amely mindent megváltoztat".

_{2012.07.24 16:14MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

J. M. Coetzee Szégyen című regényének színpadi feldolgozását Mundruczó Kornél rendezésében, Zsótér Sándor főszereplésével csütörtökön mutatta be a Proton Színház társulata az Avignoni Fesztiválon.

René Solis, a Libération kritikusa szerint Mundruczónak színházrendezőként is ugyanolyan érzéke van a képekhez, mint filmrendezőként. Ennek egyik jele, hogy az előadást azzal a jelenettel, Lucy megerőszakolásával nyitja, amely a regénynek csak a közepén, a 11. fejezetben történik meg. Az "ultrarealista jelenet" - amelynek több részlete nem is szerepel a regényben - dramaturgiai hatása ugyanakkor "némi tanácstalanságot" vált ki a kritikus szerint, aki úgy véli: a rendezőt elsősorban a mű szexuális dimenziója foglalkoztatta. Erre utal szerinte az, hogy a megerőszakolási jelenet után rögtön - ugyanolyan, a regénytől távol álló nyersességgel - mutatja meg a rendező David Laurie és tanítványa viszonyát, ami miatt a tanárnak ott kell hagynia az egyetemet, és ami a szégyen kezdetét jelenti számára.

A kritikus "kiválóan végiggondoltnak" érzi a színpadképet, "nagyon jónak" találta a színészek játékát, külön kiemelve a kutyamenhely tulajdonosát alakító Monori Lilit, ugyanakkor szerinte nehezen hihető, hogy szükséges dolgokról beszélnek a színészek, s szerinte a Magyarországról vagy az Avignonról mondottak provokációnak hatnak a steril előadásban.

A Le Monde szerint viszont az előadás elején megmutatott erőszak "az apartheid utáni Dél-Afrikára jellemző, de tágabb értelemben a kommunikációképtelenségből fakadó állatias és süket erőszakról van szó, amely az emberek közötti társadalmi és magánéleti feszültség kifejeződése. Brigitte Salino úgy látja, hogy a Mundruczó filmjeiből ismerős színészek, akikhez a tanár szerepében a rendező Zsótér Sándor csatlakozott, "a magyarországi és a dél-afrikai szegénységet megidéző díszlet és helyzet mintájára egy gyógyulásra vágyó sérült testre emlékezetnek", és kiválóan jelenítik meg Mundruczó világlátását, aki "tény, hogy nem habozik nagyot ütni, de olyan gondolkodást indít el a néző fejében, amely mindent megváltoztat".

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter