Radványi Géza filmrendező 1907-ben született

Negyed évszázada hunyt el a Valahol Európában alkotója

Huszonöt éve, 1986. november 26-án halt meg Radványi Géza Kossuth-díjas filmrendező, a Valahol Európában alkotója.

2011.11.24 13:56MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Grossmid Géza néven látta meg a napvilágot 1907. szeptember 26-án. Régi kassai patrícius családból származott, apja ügyvéd volt, öccse pedig Márai Sándor író. Gimnazista korában kezdett először írogatni, riporterként a prágai Magyar Hírlapnak is dolgozott. Már ekkor és később rendezőként is az érdekelte, amit a környező világról megérthetett, felnagyítva az ember és ember, ember és világ közötti összefüggéseket.
   
Itthon már ismert újságíró volt, amikor Párizsba indult szerencsét próbálni, de Genfben "elakadt", évekig ő volt a Népszövetséghez akkreditált legfiatalabb újságíró. Beutazta egész Európát, valóságos világpolgárrá vált, a harmincas években német és francia filmgyárak forgatókönyvírójaként, rendezőasszisztensként dolgozott, szakmai tapasztalatokkal felvértezve tért haza 1939-ben.
   
A negyvenes évek elején saját forgatókönyvei alapján készített filmjeit - Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, Egy asszony visszanéz - magyar filmekben addig szinte ismeretlen lélektani hitel és gondos színészvezetés, a korszerű filmnyelvi eszközök alkalmazása jellemezte. Nevéhez fűződik a Mikszáth Kálmán regényéből készült első magyar színesfilm-kísérlet, A beszélő köntös is, s ő volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a filmfőtanszak első vezetője.
   
Barátja volt Balázs Béla, a vele folytatott hosszú viták nyomán alakult ki új filmrendezői szemlélete. Balázs Bélával közösen írták az 1947-ben forgatott, Radványi számára világhírt hozó Valahol Európában6. A mára klasszikussá nemesedett film megrendítő képet festett a háború következményeiről az országúton csavargó, kallódó gyerekek életéről, szuggesztíven ábrázolta a felszabadulás érzésével keveredő félelmet. A formai és tartalmi szempontból is újnak számító alkotás külföldön sokáig "a magyar filmet" jelentette, Radványi pedig 1949-ben megkapta a Kossuth-díjat. A sallangmentes "jajkiáltás" az olasz neorealizmus legnagyobb filmjeivel állítható egy sorba, Radványit mégis "hazaárulással", "kozmopolitizmussal" vádolták meg értetlen kortársai.
   
A támadások elől 1948-ban feleségével, Tasnády-Fekete Máriával külföldre menekült, Rómában, majd Münchenben telepedett le. Idegenben több mint húsz filmet rendezett, ő fedezte fel a franciák egyik legnépszerűbb komikusát, Louis de Funes-t és a különleges szépségű, bolti eladóból filmsztárrá lett Genevieve Page-t. Saját bevallása szerint - persze a Valahol Európában mellett - legszemélyesebb alkotása a Monsieur Bard különös óhaja volt. A filmet kislánya megszületése után forgatta és egy francia kritikus azt írta róla: "a legfranciább film, amit valaha láttam, és ráadásul egy magyar rendezte".

Radványi Makk Károly biztatására 1977-ben tért vissza Magyarországra. 1980-ban, hetvenkét évesen az egykori tanítványaival és munkatársaival készített Circus Maximus című filmmel az őt a rendezői pályán elindító hazájának mondott köszönetet. A századforduló táján született magyar filmes generáció egyik utolsó, nemzedékek művészetét meghatározó alakja 1986. november 26-án halt meg.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.