Friss hab a régi tortán

Fő a fejük: az Orbán-kormány gazdaságpolitikai dilemmái

A kormány gazdaságpolitikai programja céljaiban követi a már Szlovákiától Kínáig bevált példákat, eszközeiben viszont újszerű elemeket is tartalmaz.

2010.09.22 10:09Világgazdaság
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az első csatát a liberális gazdaságpolitikai filozófiával valószínűleg megnyeri a kormány, ha kitart az alacsony költségvetési hiánycél mellett, de a neheze csak most jön, amikor a választókat kell meggyőzni arról, hogy az adó- és kiadáscsökkentés helyes irány. Most, hogy már ismerjük a kormány és az ellenzék értékelését a választások óta eltelt időszakról, érdemes közgazdasági szempontból is visszatekinteni a mögöttünk álló hónapokra.

Kezdjük a múlttal.

Az idei költségvetési hiány alakulása a politika egyik központi eleme volt fél évvel ezelőtt. Voltak, akik tarthatónak vélték a 3,8 százalékos célt, és voltak, akik jelentős kockázatokat láttak e körül. Utóbbiak közül akadtak, akik drámai hiánynövelést tartottak valószínűnek. Szerencsénkre nem nekik, hanem az óvatosabb pesszimistáknak lett igazuk. A 200 milliárdos bankadó és 120 milliárdos minisztériumi kiadáscsökkentés, valamint a tartalékok jelentős részének zárolása után egy körülbelül 70 milliárdos adócsökkentéssel együtt is 250 milliárdos hiánycsökkentési csomagra volt szükség ahhoz, hogy a cél tartható maradjon. Eredeti formájában tehát nem volt az. Pont.

A második menet, amikor a kormány szembemenve a Nemzetközi Valutaalap álláspontjával nem volt hajlandó újabb lakossági megszorítást bevezetni, helyette jött a bankadó. Ez több mint 50 százalékos adóterhelés alá helyezi a pénzügyi szektort, ami forintban számolva több mint a magyar gazdaság sokszorosát kitevő angol változat.

Eltekintve a szektortól, általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezzel a kormány módosított a gazdaságban megtermelt jövedelem munka és tőke közötti részesedése között. Ez tehát nemcsak a válság költségeinek a pénzügyi szektorra történő visszaterheléséről szól, hanem arról is, hogy a profit kárára is növelhető a munkajövedelem aránya, legalábbis egy szükséges költségvetési megszorítás nem csak a munkajövedelmeket érintheti.

Ez alapvetően újszerű eszköz a válság kezelésében, emiatt teljesen természetes, hogy kiváltotta a liberális gazdasági iskola ellenszenvét, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne eredményes. Különösen akkor, ha a terveknek megfelelően a büntetőadót jelentő mérték néhány év alatt jelentősen csökken, és így a hitelezésre gyakorolt negatív hatásai csak átmenetiek lesznek.

Érdekli a téma? Olvasson tovább a Világgazdaság.hu-n!


Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.