Másfél évtizedig tartott

Feltérképezték a csillagok mozgását a Galaxis központi fekete lyuka körül

Egy német csillagászcsoport által végzett, bő másfél évtizeden átívelő kutatás a Tejútrendszer centrumának minden eddiginél részletesebb képét tárta elénk, megerősítve a központi nagytömegű fekete lyuk létét is.

2008.12.16 19:47hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Stefan Gillessen (Max Planck Institute for Extraterrestrial Physics, Garching) vezette kutatócsoport még 1992-ben kezdte el a Tejútrendszer központjának észlelését az ESO 3,5 méteres NTT (New Technology Telescope) távcsövével Chilében, a La Silla csúcson. 2002-től, mikor már a VLT távcsőegyüttes teleszkópjai is megfelelő műszerezettséggel dolgoztak, a Paranal csúcsról folytatták a megfigyeléseket.

A mintegy 50 éjszaka alatt összegyűjtött észlelési anyag eredményeként 28 csillag mozgását tudták olyan részletességgel nyomon követni, hogy lehetővé vált a pályáviszonyaik meghatározása is. A 16 éves megfigyelési periódus közülük egynek, az S2 jelzésűnek egy teljes keringését is lefedte, ami nagyban hozzájárult a mérések kiemelkedő pontosságához.

A pályák elemzése megerősítette azt, hogy a Galaxis középpontjában valóban egy nagyon nagy, mintegy 4 millió naptömegű objektum, a Sagittarius A* (ejtsd Sagittarius A csillag) jelzésű fekete lyuk foglal helyet. A Tejútrendszer középpontját sűrű intersztelláris gáz- és porfelhők takarják el előlünk, melyek az optikai tartományban átlátszatlanok. Átengedik viszont a röntgen-, a rádió- és az infravörös sugárzás több-kevesebb részét, így a Galaxis centruma ezen hullámhossztartományokban tanulmányozható.

A rádiósugárzás tipikusan a gáz eloszlását mutatja, a röntgensugárzás a nagyenergiájú folyamatokról szolgáltat információt, míg a csillagok az infravörös sugárzásuk alapján tanulmányozhatók.

Az NTT SHARP kamerája és a VLT NACO műszere ebben a tartományban működnek. Az észlelések sikeréhez természetesen szükség volt a távcsövek adaptív optikai rendszereire is, melyekkel a légköri turbulencia zavaró hatásai csökkenthetők jelentős mértékben, ezáltal a "normál" képnél jóval élesebb és részletgazdagabb felvételek nyerhetők az észlelt objektumokról, illetve égi területekről.

Ennek eredményeként a kutatók a vizsgált csillagok pozícióit 0,3 milliívmásodperc pontossággal tudták mérni, ami már elegendő volt a pályák tanulmányozásához is. A feladat nehézségét talán jól érzékelteti, hogy egy 100 Ft-os érme körülbelül ekkora szög alatt látszana 10 ezer km távolságból. A csoport a több mint 8 kiloparszekes távolságból a csillagok pozícióit nagyjából a földpálya átmérőjének megfelelő pontossággal volt képes meghatározni.

Az adatok részletes analízise alapján Gillessen szerint a 28 csillag egy részének pályája véletlenszerű (kaotikus) abban az értelemben, hogy egymástól eltérő síkokban és irányokban mozognak.

A középponttól kissé távolabb, mintegy 1 fényhónapnyira elhelyezkedő hat pályája azonban "rendezett", ezek pályasíkjai közel esnek egymáshoz, mintha egy korongban keringenének a fekete lyuk körül.

Ez közvetve megerősíti a középpontban korábbi munkák alapján valószínűsíthető anyagkorong létét is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.