Amikor felesleges a cirkadián ritmus

Feladná a látását a túlélésért?

Tegyük fel, könnyebb lenne az élet, ha nem látna. Választaná a vakságot?

2014.10.01 07:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikimedia

Furcsa dolgokra képes az evolúció: a fenti kérdésre például igennel válaszolt az a halacska, "aki" ennek révén az élethez szükséges energia közel 30 százalékát megspórolta. De ne szaladjunk ennyire előre, ismerkedjünk meg először a cirkadián ritmus kifejezéssel!

Egy nap 24 órából áll, ám a legtöbb, magasabb szintű élőlény számára az egyes órák nem felcserélhetők egymással. Vannak nappali életvitelűek (ide tartozik az ember is), és vannak éjszaka aktívak (mint például a denevér). Az ettől eltérő időszakban többségük pihen - ám ez az életforma komoly áldozatot kíván tőlük metabolikus szinten. Az aktív időszakban töltött idő ugyanis sok energiába kerül, vagyis többet kell gyűjtögetni/vadászni, hogy az adott élőlény kielégítse szervezete energiaigényét.

Mégis, szinte minden életforma engedelmeskedik az ősei által belé kódolt cirkadián ritmusnak - kivéve néhány extrém esetet. Ezek egyikét nézzük most meg közelről: a (mexikói) vaklazac - Astyanax mexicanus - cikkünk tárgya. Ez az apró halacska kétféle változatban található meg a Földön. A faj felszíni vizekben élő egyedei normális látószervekkel rendelkeznek, ám barlangi életet folytató közeli rokonát nem "áldották meg" fejlett szemekkel. Ugyan az egyedfejlődés tekintetében igencsak közel állnak egymáshoz, mégis, nagyon eltérő életmódot folytatnak. Jelentősen különbözik a (nap)fénynek való kitettségük, a rendelkezésükre álló élelem mennyisége és a rájuk vadászó fajok száma és milyensége.

A föld alá kényszerült példányok jóval kevesebb oxigénnel "működnek", derült ki egy nemrég végzett kutatás során. És ennek okát is felfedték mexikói kutatók: a barlangi halacska nem engedelmeskedik semmilyen cirkadián ritmusnak, számára egyformák a nappalok és az éjszakák, így egyforma tempóval rója a vizeket napsütésben (amit ugyebár nem is lát) és éjszakai sötétségben. Ezzel pedig 27 százalékkal kevesebb energiára van szüksége felszíni vizekben úszkáló rokonához képest.

Lehet sajnálni látásának elvesztése miatt, ugyanakkor a halacska ezzel az alkalmazkodással olyan területeket hódíthatott meg, melyek más halak számára gyakorlatilag élhetetlenek. Sötét, táplálékban szegény vizekben éldegéli életét, ahol a kutatók tapasztalatai szerint kiválóan elvan.

És ön feladná a látását egy kényelmesebb élet reményében?

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.