Ó, Rosetta!

Itt fogunk landolni az üstökösmagon!

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának a Philae felszíni egysége számára kijelölték az elsődleges, illetve a tartalék leszállóhelyet a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös magjának felszínén.

2014.09.20 17:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

2014. november 11-ére tervezik a Rosetta leszállóegysége számára a landolást, már ki is jelölték a legbiztonságosabbnak tűnő helyet a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös magján – írja a Csillagászat.hu. Az esemény azért is izgalmas, mert bizony a magyarok is hozzájárultak a Rosetta program előkészítéséhez és eddigi eredményeihez.

Az Európai Űrügynökség (ESA) augusztus végén öt lehetséges leszállási területet adott meg, amelyeken képes lehet landolni a minilaboratórium – ezeket az A, B, C, I és J betűk mutatják (a betűk sorrendje nem jelent fontossági sorrendet).

ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA, valamint Marco Di Lorenzo és Ken Kremer

A Philae számára eddig kijelölt öt lehetséges leszállóhely elhelyezkedése.

Mint ismeretes, a Rosetta űrszonda augusztus 6-ától kezdve vizsgálja egyre részletesebben a 67P üstökös magját. A terveknek megfelelően szeptember 13-14-ére el is készült az égitest részletes térképe, ami alapján kijelölhetővé vált a landolás helyszíne, a J betűvel jelölt terület.

ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA

Áttekintő és részletes felvétel a J jelzésű pontról.

A kiválasztás során több feltételnek is teljesülnie kellett a modul biztonságos leszállásához és több hétre tervezett működéséhez. Noha a felszínre érkezés a tervek szerint lassan – mintegy 1 méter másodpercenkénti (3,6 kilométer óránkénti) sebességgel – történne, de még így is kockázatos: a terepnek simának kell lennie, nehogy felboruljon, vagy visszapattanjon az eszköz; a Nap által hosszú ideig kellően megvilágítottnak kell maradnia a napelemes energiaellátás érdekében, valamint a helyi és távoli fotók készítéséhez; végezetül a Philae három lábát sem érheti túl nagy terhelés (azaz meredek lejtőre, mély gödörbe vagy kiemelkedő rögre érkezés esetén). Utóbbi szempont azért is fontos, mert az egységnek nincs sem giroszkóp-stabilizátora, sem a térbeli helyzetét korrigáló hajtóművei, azaz kedvezőtlen leszállóhelyhez közeledve már nem képes helyzetváltoztatásra.

A kockázatminimalizálás és tudományos érdekesség súlyozásával alakult ki a döntés a  J terület kiválasztásáról – írja a Csillagászat.hu cikke. Ez a régió viszonylag sima, kevés “sziklatömb” jelent akadályt és a talaj lejtési szöge nem haladja meg a 30 fokot, így a lander várhatóan stabilan landolhat.

A J terület látképe 67 km-es távolságból - ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA

Tudni kell azt is, hogy a leszállóegység akár plusz-mínusz fél kilométerrel is elvétheti a kijelölt célterületet, vagyis a hibatartomány egy mintegy ezer méter átmérőjű kör. Ez valójában az üstökösmag méretével összemérhető nagy terület. Emiatt nem jöhetett számításba a szűk nyaki rész a két nagyobb tömb között. Amennyiben valamilyen okból meghiúsulna az elsődleges J területen a leszállás, akkor a C jelű leszállóhelyet jelölték ki tartaléknak, amely a mag nagyobbik összetevőjén található.

A tartalék C terület környezete 70 km-es távolságból - ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA


Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.