Családi örömök a zsírsertéseknél

Öt malaca van Icának, a mangalica kocának

Öt kismalacot nevel Ica, a Fővárosi Állat- és Növénykert mangalica kocája. A malackák a hónap elején születtek, és mostanra már folyamatosan láthatja őket a közönség.

2008.07.22 15:28ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Öt kismalac cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A Parasztudvar mangalica kocája – tisztes nevén Ica – ugyanis öt kicsit nevel a számukra kialakított disznóólban. A malackák július 3-án látták meg a napvilágot a sertéseknél szokásos 114 napos vemhességi idő (ahogy az állattenyésztésben tanítják, három hónap, három hét és három nap) elteltével, és most már a nagyközönség is zavartalanul látogathatja őket.

A kismalacok napi tevékenysége főként pihenésből és evésből áll, de szoktak játszani, röfögni, és az sem ritka, hogy felemelt fejjel, huncut szemekkel, és enyhén mozgó túrókarimával a látogatók iránt mutatnak érdeklődést. Az állatkerti Parasztudvarban látható sertések a mangalica fajtát képviselik. Ezt a jellegzetes, göndör szőrű zsírsertést sokan ősi magyar sertésfajtaként emlegetik, pedig a mangalica kialakulásához vezető tudatos tenyésztő munka történelmi léptékkel mérve nem túl régen, a XIX. század elején kezdődött meg.

A fajta kitenyésztésében a balkáni sumadia sertés mellett olyan középkori eredetű parlagi sertésfajtáknak (pl. a bakonyi sertésnek) is szerepük volt, amelyek a XIX. század végére kipusztultak. A mangalica jellegzetes zsírsertés, vágósúlyának tekintélyes részét az ún. fehéráru (szalonna, háj, bélzsír) teszi ki. A sertészsír egykor igen keresett volt, így nem véletlen, hogy a XIX. század végén és a XX. század első felében a hazai sertésállomány meghatározó részét mangalicák alkották. A második világháborút követően, illetve a sovány sertéshús iránti kereslet növekedésével a mangalica jelentősége csökkent, olyannyira, hogy 1973-ban már csak 39 koca élt az országban.

A gazdasági jelentőségét vesztett fajtát ettől kezdve csak géntartalékként, illetve „kulturális örökségként” tartották fenn. Újabban azonban ismét megnőtt az érdeklődés iránta, mert a gyakorlat során kiderül, hogy a mangalica – esetleg más fajtákkal keresztezve – kiválóan alkalmas a serrano nevű spanyol sonkakülönlegesség előállítására. A városligeti intézmény Parasztudvarában a mangalicák mellett más háziállatok, köztük magyar tarkamarha, hucul ló, cigája juh és számos háziszárnyas is bemutatásra kerül.

Az Állatkert ugyanis fontosnak tartja, hogy gazdasági haszonállatokat is láthasson a közönség, hiszen a nagyvárosi ember számára ezek legalább akkora egzotikumot jelentenek, mint a távoli világrészek vadállatai. A háziállatok állatkerti bemutatását – világviszonylatban is úttörő kezdeményezésként – Lendl Adolf, a budapesti kert egykori igazgatója vezette be 1912-ben.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.