A Jupiter körül egész hold-ármádia kering

Miért nincs a Holdnak holdja?

Naprendszerünk bolygói közül többnek is van saját holdja. A Jupiter körül egész hold-ármádia kering, - a legnagyobb, a Ganymedes átmérője 5252 kilométer, nagyjából másfélszer akkora, mint a mi Holdunk. Ám a csillagászok mindeddig nem találtak olyan holdat a Naprendszerben, amelynek ugyancsak lenne saját holdja.

2008.04.16 09:37National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A holdak feltételezett holdjának pályán maradását az gátolja, hogy egyaránt hat rájuk saját holdjuknak és annak a bolygónak a tömegvonzása, amelyhez holdjuk tartozik. Amikor a bolygójuktól távol, kívül keringve járják körül a holdjukat, azok összetevődő tömegvonzása a holdjuk felé rántja a hold-holdakakat. Amikor meg a bolygó felőli oldalán keringenek, a bolygó irányába vonzódnak. Ezért előbb-utóbb vagy a holdjukba csapódnak, vagy a bolygójuk felé közeledő aszteroida lesz belőlük.
 
Látszólag ellentmond ennek, hogy a mi Holdunk körül már keringtek kis, a Földről Hold körüli pályára juttatott mesterséges holdak, felderítő űrszondák. Ugyanilyen mesterséges holdakat küldtünk már bolygótársaink, és azok holdjai irányába is. Ám azokat csak a Földről vezérelt pályamódosításokkal lehet pályájukon tartani, s a becsapódásukat vagy elszabadulásukat megakadályozni. 

Előfordult már az is, hogy egy-egy aszteroida befogott és maga körül holdszerű keringésbe kényszerített nagyobb meteordarabokat, ám azok hamarosan elszakadtak tőle, vagy belecsapódtak. Köztudott, hogy a Föld tömegvonzásán kívül a mi Holdunkra is hat a Naprendszer általános tömegvonzása. Ezért kis mértékben hol közelebb, hol távolabb kering hozzánk a költők égitestje, s végül az igen-igen távoli jövőben egyre közeledik, majd be is fog csapódni a Földbe. 

A világűrben értelmes társakat rádió-távcsövekkel is kereső SETI-program egyik irányítója, Seth Shostak szerint nincs esély hold-holdak felfedezésére. Eddig 250, a Naprendszerünktől igen távoli, úgynevezett exo-bolygót vizsgáltak meg, de azoknak még a holdját sem találták, nemhogy a kísérő égitestek kis saját holdjait.
 
A megfigyelést nehezíti, hogy egy távoli exo-bolygó holdját akkor „láthatják” meg a távcsövek, amikor az a bolygója előtt átvonul. Ám a nagy távolság miatt azt a kis fény-, vagy rádiósugárzás-változást, amennyivel az átvonuló hold csökkenti a bolygója fényét, a távcsövek alig érzékelik.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.