Farsang - eredete, népszokások, bálok

A farsang a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. A farsangot rendesen vízkereszttől, azaz jan. 6-ától hamvazó szerdáig, a nagyböjt első napjáig számítják.
_{2003.01.29 14:20}

Farsangi szómagyarázó

- alakoskodás - a farsang a legkülönbözőbb népi játékok kiváló alkalma volt. A színjátékok és alakoskodások szinte minden típusa, és változata előfordul a farsangi hagyománykörben. Vannak egyéni, főként termés- és bőségvarázsló játékok, illetve egész közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok. Magyarországon az első farsangi álarcos játékokról már a XV. századból tudunk. Mátyás király Itáliából hozatott álarcokat. II. Lajos udvarában is kedvelt szokás volt ez a fajta mulatozás. Az egyik leglátványosabb alakoskodás a mohácsi busójárás.

- bál - a farsang utolsó három napján - farsang farkán - rendeztek bálokat, táncmulatságokat, melyeknek leggyakoribb helyszíne a kocsma volt. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat a bálba, illetve adományokat gyűjtöttek a táncmulatság költségeire, a muzsikusok megfizetésére. Farsangkor külön táncmulatságot rendeztek a házasemberek, céhek, ipartestületek, az asszonyok és a gyerekek is.

- busójárás - az egyik leglátványosabb farsangi alakoskodás, a Mohácson lakó délszlávok farsangi hagyománya. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak felnőtt sokác férfiak vehették fel, a legények másfajta álarcot viseltek.

- fánk - a farsang jellegzetes étele, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Különböző változata ismert: szalagos, farsangi, rózsafánk, forgácsfánk vagy csöröge, cseh fánk. Magyarországon a XIX. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán már fánkot szolgáltak fel hetedik fogásként.

- farsang - a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. A farsangot rendesen vízkereszttől, azaz jan. 6-ától hamvazó szerdáig, a nagyböjt első napjáig számítják.

- farsang farka - a farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő, farsangkedd. A farsangi szokások, bálok, mulatságok, köszöntők nagy része ezeken a napokon zajlott.

- február - Boldogasszony havának, böjtelő havának is nevezik. Az év második hónapja, mely nevét a régi latin Februus istentől nyerte, kinek tiszteletére voltak ebben a hóban a februa-k, az élőkre nézve tisztító, a holtakra nézve engesztelő ünnepek.

- karnevál - a középkori latin carnelevare szóból alakult ki, jelentése: hús elhagyása. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor.

- maskara - a XVI. században terjedt el Magyarországon, az olasz maschera szóból ered. A zsáneralakok közül: cigány, zsidó, vándorárus, borbély, orvos, katona, betyár, koldus a leggyakoribb, az állatos maszkok közül pedig medve, ló, gólya és kecske.

- vízkereszt - vagy háromkirály ünnepe, a keletről Betlehembe érkezett férfiak emlékének szentelt ünnep, mely január 6-ra esik. Egyházi nyelven epifániának, Úrjelenésnek nevezik. A nyugati egyház is több értelmet csatolt hozzá: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Krisztus megkereszteltetését és a kánai menyegző emlékét. Az ünnep ismeretes szertartásai: a vízszentelés, az előző nap délutánján, innét a vízkereszt elnevezés és a házszentelés.

	[4/4]
1. oldal 2. oldal 3. oldal Farsangi szómagyarázó

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Farsang a fővárosban "Itt a farsang áll a bál..." - közeledik a báli szezon