"Szörnyen fáj a fejem"

Történelmi rejtélyek: mi okozta Franklin D. Roosevelt elnök halálát?

Amikor Franklin Delano Roosevelt 1942. április 12-én váratlanul meghalt, a Fehér Ház azonnal bejelentette a halál okát. A hatvanhárom éves elnök - adta a gyászoló nemzet tudtára - agyvérzés következtében hunyt el. A The New York Times akkori elsőoldalas tudósítása pedig a "Szörnyen fáj a fejem - ezek voltak az utolsó szavai" címmel jelent meg.

_{2010.01.29 09:49MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A lap nemrég ismét visszatért a történetre, amely annak idején sokkolta Amerikát. Mert ahhoz ugyan valóban nem férhet kétség, hogy stroke okozta a halált, ám az mindmáig orvosi rejtély, mi váltotta ki az agyvérzést. Az elnök orvosai és munkatársai mindvégig szigorú titoktartásba burkolóztak a Roosevelt egészségi állapotával kapcsolatos tényeket illetően.

Most egy új könyv - az F.D.R.'s Deadly Secret (FDR halálos titka) -, amelyet egy Steven Lomazov nevű orvos írt Eric Fettmann újságíróval közösen, feltámaszt egy érdekes elméletet. Aki figyelmesen tanulmányozza a Rooseveltről elnöksége 12 éve alatt készült portrékat, első két mandátuma idején sötét foltot fedezhet fel bal szemöldöke fölött. Ráadásul a folt mintha nőne, aztán 1940 körül rejtélyes módon hirtelen eltűnik, csak egy kis forradás marad a helyén.

Vajon csak egy ártalmatlan anyajegyről volt szó? Vagy rákos melanomáról, amelynek elterjedése hozzájárult halálához - vagy egyenesen annak oka volt?

A melanoma agyi áttéte ugyanis agyvérzést okozhat. A feltevés nem új. Harry S. Goldsmith dartmouth-i sebész már 1979-ben nagy feltűnést keltett egy orvosi lapban megjelent cikkével, amelyben ezt az elméletet boncolgatta, sőt további kutatás után 2007-ben A Conspiracy of Silence (A hallgatás összeesküvése) címmel könyvet is megjelentetett a témáról. Lomazov és Fettmann könyvében az az új, hogy ők már határozottan állítják: a gyilkos a melanoma agyi áttéte volt, és a gyorsan növekvő agydaganat alig hat hét alatt végzett az elnökkel.

Roosevelt halála azért is megdöbbentő és váratlan volt, mert a Fehér Ház és az elnök orvosai titkolták, hogy mennyire beteg. Az elfedés már előzőleg is gyakorlattá vált: annak ellenére, hogy 1921-ben, 39 éves korában köztudomásúlag gyermekparalízis sújtotta, az elnök és munkatársai igyekeztek álcázni, hogy egyedül nem képes járni, és kénytelen nehéz fémtámaszt használni ahhoz, hogy ráállhasson bénult, sorvadt lábaira.

A helyváltoztatáshoz kerekesszéket vett igénybe, a fotósokat pedig utasították, hogy ne mutassák fogyatékosságát.

15 kilót fogyott

Halálos betegsége a háborús időkben fejlődött ki, akkor, amikor a vezetők egészségét és személyes ügyeit szigorú titok övezte. Az újságírók általában együttműködtek ebben, nem foglalkoztak azokkal a nyilvánvaló jelekkel, amelyek az elnök állapotának rosszabbodására utaltak. Így például utolsó évében Roosevelt mintegy 15 kilót fogyott. Orvosai ezt azzal magyarázták, hogy a számára előírt diéta eredményeként csökkent az étvágya. Lomozov és Fettmann ellenben a rák terjedésének tulajdonítja a súlyvesztést. A szerzők megjegyzik, hogy amikor 1944-ben, néhány hónappal Roosevelt példátlan negyedik mandátumának kezdete előtt Turner Catledge, a The New York Times akkori washingtoni tudósítója interjút készített az elnökkel, nem tett említést arról, hogy milyen szörnyen nézett ki az interjúalany.

Sok évvel később viszont megírta, hogy Roosevelt kísértetiesen soványnak tűnt, szeme üveges volt, leesett az álla, és időnként elvesztette a beszélgetés fonalát. M

ásoknak is voltak hasonló megfigyelései. Lomazov rámutatott, hogy ezek a tünetek gyakoriak stroke esetében. Roosevelt kardiológusa, Howard G. Bruenn arra hivatkozott, hogy a végzetes agyvérzés hosszú ideje kialakult érelmeszesedés következménye volt. Bruenn csak csak 1970-ben tárta fel egy orvosi lapban, hogy az elnök vérnyomása sok éven át veszélyesen magas volt. A rendelkezésre álló adatok szerint az 1930 évi 128/82-es szintről 1944-re 230/126-ra emelkedett, ami szívrohamhoz vezethetett.

A halála előtti pillanatokban 300/190-et mértek. Az orvosok már akkor is tudták, hogy a magas vérnyomás és az érelmeszesedés halálos kombinációt képezhet, szívbetegséget és agyvérzést válthat ki. Ez vált Roosevelt stroke-jának leggyakoribb és leghihetőbb magyarázatává.

A melanomával kapcsolatos spekulációt nem lehet ellenőrizni, mivel nem volt boncolás, és nem tudni semmiféle biopsziáról sem. Roosevelt egészségügyi dossziéjának legtöbb darabja pedig nem sokkal az elnök halála után eltűnt a Bethesda kórház egyik széfjéből.

Elméletek és híresztelések

Persze korántsem FDR esete volt az egyedüli, amikor manipulálták a tényeket vagy éppen hazudtak, hogy elrejtsék a betegséget a nyilvánosság elől. Tizenhárom évvel az ő hivatalba lépése előtt Woodrow Wilson elnök, aki második mandátumát töltötte, agyérkatasztrófa következtében megbénult. Wilson felesége és munkatársai ezt eltitkolták a nyilvánosság elől, és ők maguk vették át az ügyek intézését. Mára ezen a téren sok minden megváltozott, de az 1930-40-es években az orvosok még nem rendelkeztek a ma már általánosan használt vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel, és nem fordítottak a maihoz hasonló figyelmet a melanomagyanús anyajegyekre sem.

A 2008 évi elnökválasztási kampány idején viszont már nagy sajtóvisszhangja volt annak, hogy John McCain republikánus elnökjelölt négy melanomája közül eltávolították a legveszélyesebbiket.

Vagyis ugyanúgy lehetséges az is, hogy Roosevelt halálát magas vérnyomása okozta, vagy akár prosztatarák - de egyik elméletre sincs egyértelmű bizonyíték. Az viszont világos, hogy minden elnöknek és környezetének fel kellene tárnia a nyilvánosság előtt az egészségi állapotával kapcsolatos tényeket.

Amíg döntő adatokat eltitkolnak, a legkülönbözőbb elméletek, összeesküvési híresztelések csorbíthatják emléküket - sőt még sokáig túl is élhetik őket.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter