"Sokféle muzsika létezik..."

Szabados György zeneszerző, zongoraművész 70 éves

"Sokféle muzsika létezik, mely épp olyan arcú, mint maga a világ" - vallja az improvizatív kortárs zene kiemelkedő alakja, Szabados György Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, aki július 13-án lesz 70 éves.

_{2009.07.11 14:18MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Szabados már egészen kiskorában tökéletesen visszaénekelte a hallott dallamot, rögtönző zongorajátéka, állandó komponáló kedve korán megmutatkozott. Orvos apja azt szerette volna, ha a családi hagyományt folytatva e szakmát választja, énekes-énektanár anyja zenésznek szánta, ezért elvégezte az orvosi egyetemet, de mellette magánúton zenei tanulmányokat folytatott.

Friss diplomásként nem kapott orvosi állást Budapesten, így egy ideig Kecskeméten lett szállodai zongorista. Katonai szolgálata után már a fővárosban dolgozhatott, nappal gyógyított, hétvégenként és éjszaka a zongorán gyakorolt és zenét szerzett. A dzsesszzenével a középiskolában ismerkedett meg, ebben a műfajban találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességének formát adhatott.

Zenei világa kezdetben a free dzsesszhez állt közel, ő készítette az első ilyen stílusú zenei felvételt Magyarországon 1964-ben. Nyolc év múlva együttesével megnyerte a San Sebastian-i nemzetközi dzsesszfesztivál free kategóriájának nagydíját, azonban a műfajt akkor még kevéssé értő magyar közönség előtt botrányba fulladt előadása az Erkel Színházban. 1974-ben jelent meg első önálló lemeze, 1975-től közel egy évtizedig játszott a Kassák Klubban, ahol megalapította a Kortárs Zenei Műhelyt. Egyfajta zenei-filozófiai iskolát teremtett, ahonnan mások mellett a ma már szintén neves Dresch Mihály vagy Grencsó István is indult. 1983-ban megalakította a Magyar Királyi Udvari Zenekart (MaKUZ), ami zenei tevékenységének szimbóluma is, öt évvel később létrehozta a Szabad Zene Nyilvánossága (SZAZEN) klubot. Írt balettet Markó Iván, táncoperát Nagy József koreográfiájára, szertartászenét, Jelenés című művét a honfoglalás millecentenáriumára, az Elégia 56-ot az 1956-os magyar forradalom évfordulójára komponálta, szólózongora- és zongoradarabokat is jegyez. Legutóbbi lemezét tavaly adta ki Boldogasszony földje címmel. Rendszeresen publikál zenei írásokat, A zene kettős természetű fénye című könyvében - Váczi Tamással közösen - "zenei és mentalitástörténeti" gondolatait fogalmazta meg. Eredeti zenei világa az új zene sajátos útját követi, alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv és az ember mint közvetítő összetartozására alapozza.

Felfogása szerint a rendezett zene, a kompozíció váz csak, ha nem ad teret a lélek szárnyalásának, a művészetet hídnak tekinti a világ és Isten között. Szabados Györgyöt 1983-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott és a Magyar Jazz Szövetség neki ítélte a Szabó Gábor-életműdíjat. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a hazai dzsessz megújításában végzett munkássága és nagysikerű művészi tevékenysége elismeréseként.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter