Bartók-trilógia bemutató!

Magyar Állami Népi Együttes a Hagyományok Házában!

A Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia összefoglaló címmel három, egymással szorosan összefüggő táncszínházi produkciót állít a színpadra, amelynek első tétele, a Kincses Felvidék 2006-ban került először a közönség elé.

2008.10.15 19:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Sáry László- Mihályi Gábor- Kovács Gerzson Péter:
Bartók-trilógia II. rész: Labirintus 

Bemutató: október 29., 19 óra, Művészetek Palotája 

Mi, a trilógia alkotói azt a - számunkra evidens és szükségszerű - egységet kívánjuk reprezentálni és bizonyítani, amelyben a kultúra különböző történeti rétegei - a hajdan volt népművészettől a kortársig - egymással természetes, mellérendelt viszonyban élnek. 

Bartók útja a népzenétől a kortársig, a közösségitől az autonómig számunkra alkotói, esztétikai és filozófiai minta. Véleményünk szerint a hagyomány jelen idejű és progresszív, de a kortárs is csak a változás és az állandóság (folytonosság) paradoxonjaként ragadható meg. Csak az a hagyomány, amely a mai modern emberben hagyománnyá lesz, ha az valakikben megtestesül. 

A Labirintusban az úgynevezett autentikus interpretációjú Kincses Felvidék után továbblépünk a kortárs absztrakció irányába. A darabhoz Sáry László, a magyar kortárs zene egyik meghatározó mestere komponált színpadi művet, amely integrálja a magyar népzenei hagyományokat, az európai klasszikus zenei előzményeket és a mai kortárs zenét, annak sokszínűségével, eklektikájával.
 
A tánc nyelvét dekonstruáljuk és újjá építjük. A néptáncból kiinduló mozgásrendszerek és a mai táncszínház eszközeinek ötvözéséből egy aktuális, magyar táncnyelven szólalunk meg. A Labirintus a képet (tánc, design, jelmez, világítás) és a zenét egymás mellé rendeli, és mindezek trónjára az előadót, a táncost és a zenészt ülteti. Az akusztikus és vizuális elemek mind a színpadon alkotó - teremtő - művészt szolgálják, aki "radikális történésekben mutatkozik meg, archaikus elevenséggel" - így nyilatkzott Balassa Péter.

Az előadás egymást követő, töredékesen megjelenő helyszínei között, amelyek akár jól ismert élethelyzeteket idézhetnek, nem érvényesek a körülvevő (az elhagyott vagy eltaszított) világ törvényei. Itt létezik átjárás, egymásba és egymásra csúszhat valóság, varázslat, álom, vízió, metamorfózis, halál és újjászületés...
 
Itt, a periférián az út eleje és vége: a valóság és az új minőség egyaránt a labirintus szélén kezdődik és végződik. 

Az egymást követő, egymásba nyíló labirintusok mindig újabb feladatok elé állítanak bennünket, amelyek megoldásával csak a továbblépés jogát nyerjük el, hogy (megtaláljuk, vagy) tovább építsük sokdimenziós identitásunkat.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.