"Egyetlen vonallal ki tudja fejezni"

100 éve született a képregény magyar mestere

"Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni" - mondta Márai Sándor a festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista Zórád Ernőről, aki 100 éve, 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.

2011.10.14 13:09MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Elszegényedett középnemesi családból származott, gyermekkorát a Felvidéken töltötte, a vesztes első világháború, Csehszlovákia létrejötte után telepítették őket át Budapestre. Zórád 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolán tanult, egy évfolyamra járt Michel Gyarmatival és Amerigo Tottal.

A lovas tüzérségnél töltött második világháborús katonaévek után kezdett lapoknak illusztrációkat készíteni, előbb a Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének. 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. A kényszerűség hozta kapcsolatba a képregénnyel, amelyet először utált és lenézett, de hamarosan felismerte, hogy ez az "alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja". Első ilyen műve, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg, ez volt egyben az első magyar szóbuborékos képregény(korábban a műfaj rajongói csak aláírásos történetekkel találkozhattak). Zórád a képregény egyik legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált.

Számos műve jelent meg Cs. Horváth Tibor szövegeivel, kezdetben magazinokban, fekete-fehér folytatásos formában, a 70-80-as években pedig már teljes füzetekben, akvarellel színezett nagyalakú albumokban is.

Ő alkalmazta először a kollázs-technikát, a korhangulat érzékeltetésére metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. Rendkívüli grafikai tudásához széles körű műveltség párosult, így tudott hitelesen megrajzolni régmúlt korokat, személyeket, helyszíneket. Zórád nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra. 1952-től számos diafilmet is készített, illusztrálta kedvenc írói, Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz műveit. Eredeti hivatását, a festészetet sem adta fel, műveiből többször rendeztek kiállítást Magyarországon és külföldön. Legismertebb képsorozatán az 1932-33-ban lebontott Tabánt örökítette meg évekkel a városrész felszámolása után, vázlatok alapján, emlékezetből. 1990-ben jelent meg önéletrajzi riportregénye, az Egy vándorfestő ifjúságai, amelyben beszámolt sokszínű életútjáról (volt képügynök, focista, műkedvelő színész és énekes bérházak udvarán), viharos szerelmeiről, a szerkesztőségek, a mulatók, a cirkuszok, a művészek világáról.

1997-ben saját szerkesztésében és képeivel került a könyvesboltokba a Tabán - A háromszáz éves kártyavár, 1998-ban pedig a Krúdy világa című kötete. Kalandozások egy régi fiákeren című, 2001-ben napvilágot látott életmű-albumában mintegy száz színes reprodukció nyújt áttekintést szerteágazó témájú műveiből.

Munkássága elismeréseként 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az I. kerületi önkormányzat a Budavár Díszpolgára kitüntető címet adományozta neki.

92 évesen, 2004. április 8-án hunyt el Budapesten. Művei Balassagyarmaton és a szlovákiai Ipolyságon (Sahy) vannak kiállítva, alkotásai a grafikai árverések leginkább keresett műtárgyai közé tartoznak.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.