Schmitt a kényszermunkatáborban

61 éve történt a borzalom: megemlékezés Recsken

Megemlékezést tartottak a recski kényszermunkatábor megnyitásának 61. évfordulójára Schmitt Pál köztársasági elnök részvételével a helyi Nemzeti Emlékparkban, több mint ötszáz érdeklődő jelenlétében.

2011.09.10 14:45MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Beszédében a köztársasági elnök emlékeztetett arra, hogy a recski rabok minden év őszén méltóságteljes megemlékezést tartanak ezen a helyen.

"Bajtársnak hívják egymást, pedig nem viseltek együtt mundért. A közös múlt és szenvedés azonban ennyi idő távolságából is összehozza őket - abban is, hogy elvetik a bosszút" - mondta Schmitt Pál. Szólt arról, hogy akik a magyarságért szenvedtek, azok nem hiába viselték el a megaláztatásokat, nem fölöslegesen adták életüket, hiszen végül az erkölcsi győzelem az övék lett. Ezzel példát is adtak minden ma élő magyar ember számára - méltatta a köztársasági elnök.

Ezután Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke emlékezett életének itt eltöltött időszakára. Szólt a jelenlévő fiatalokhoz, akiknek - fogalmazott - egy új világrendet kell felépíteniük. Isten segítségét kérte ahhoz, hogy a ma élőknek már ne kelljen fegyvert is fogniuk emiatt.

Az ünnepi műsor után elhelyezte a megemlékezés virágait Schmitt Pál mellett Boross Péter volt miniszterelnök, Tempfli József nyugalmazott nagyváradi megyéspüspök, illetve számos országos és helyi politikai szervezet, egyesület képviselője is.

A recski kényszermunkatábor – szovjet mintára – 1950 és 1953 között működött. A bírósági ítélet nélkül fogva tartottak között a társadalom minden rétege jelen volt, a munkástól a volt földbirtokosig, a horthysta katonatiszttől az értelmiségiig.

Több ismert ember is volt közöttük, például Faludy György költő. Összesen mintegy ezerötszázan járták meg a recski munkatábor poklát. Az embertelen körülmények – a kőbányában végzett megerőltető, napi 12-14 órai munka, a rossz táplálkozás, az orvosi ellátás hiánya, a megalázó büntetések, az elszenvedett balesetek – miatt egytizedük életét vesztette.

Sikeres szökés kétszer volt: az egyik rab átjutott a korabeli Csehszlovákiába, de hírét vette, hogy a családját bebörtönözték, ezért feladta magát. A másik szökevénynek, Michnay Gyulának 1951-ben sikerült eljutnia Bécsbe, ahol a Szabad Európa Rádió adásában felolvasta hatszáz rabtársa nevét: sokan ekkor tudták meg, hogy hozzátartozóik élnek, a Nyugat is ekkor szerzett tudomást a tábor létéről. A recski emlékművet 1991-ben avatták fel, a Nemzeti Emlékparkot pedig öt évvel később. A volt foglyok közül ma még több mint harmincan élnek, néhányan közülük a megemlékezésre is eljöttek.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.