A legkülönlegesebb a nagyszombat

Húsvéti népszokások Lengyelországban

A népi és vallási szokások gazdag tárházával ismerkedhet meg azok, akik húsvétkor látogatnak Lengyelországba.

2013.03.30 08:29MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A legkülönlegesebb Lengyelországban a nagyszombat, az étel megszentelésének napja. Régebben az ételeket a papok otthon áldották meg. Manapság az emberek minden fontosabb ételből tesznek egy keveset egy kosárba - így süteményt, pékárut, kolbászt, szalonnát, fűszereket, tormát, sót és hímes tojást -, amelyet kézi hímzésű, fehér kendővel takarnak le és az egészet áldásra a templomba viszik.
   
A pisanki, a hímes tojás általában egyszínű. Olyan színezékbe mártják, amely növényektől vagy zöldségektől, például a hagyma héjától lesz színes. A tojáson látható mintákat viasszal viszik fel, a legrégebbi motívumok a Nap, a Hold, a csillagok voltak.
   
Húsvétvasárnaphoz kötődik az a legenda, miszerint a korai harangzúgással meg akarják lágyítani a fösvény és kemény emberek szívét. A nap meghitt családi körben, csöndben telik. A reggeli azzal kezdődik, hogy az asztalnál ülők megosztják egymással a már korábban megszentelt tojásokat. Ilyenkor minden jót, egészséget, boldogságot, sikereket kívánnak egymásnak. Az asztalon ott van a megszentelt sonka, tojás, illetve a barszcz, azaz a két legfontosabb húsvéti sütemény: a vaníliás-csokoládés-mandulás babka és a lekvárral, mogyoróval vagy mandulával, marcipánnal ízesített mazurek.
   
A Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet szerint a Smigus-dyngus szokás húsvét hétfőhöz kötődik. A smigus eredetileg arról szólt, hogy fűzfavesszővel veregették egymás lábszárát, illetve kölcsönösen leöntötték egymást vízzel, így szimbolizálva a tavaszi, később a bűnöktől való megtisztulást. A lányok locsolása manapság is szokás és még mindig él a babona, miszerint, aki nem hagyja magát meglocsolni, annak egyhamar nem lesz udvarlója.
   
A dyngus pedig abból a régi szokásból ered, hogy tavasszal az emberek meglátogatták rokonainak, távoli családtagjaikat és ilyenkor finomságokkal kínálták meg őket, kisebb ajándékokat adtak nekik. Ehhez a szokáshoz a későbbiekben népi illetve vallásos énekek is társultak. A szívélyes vendéglátás ezért a mai napig fennmaradt a szeretet egyik legszebb jelképeként.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.