Nem(csak) elhatározás kérdése?

Genetikailag van kódolva a szingliség?!

Napjainkban egyre gyakoribb jelenség a "szingliség", amit a legtöbb ember - többségükben nők - látszólag önként vállalnak, de most úgy tűnik, valójában a génjeink tehetnek az egyedüllétről.

2015.02.11 16:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Fotó: freedigitalphotos.net/dream designs

Nehéz tudomásul venni, hogy néhány esetben nem a felelőtlenség, a megcsalás vagy más nézeteltérések, hanem egy genetikai adottság okozza a házasság végét. Pedig így van, legalábbis egy pekingi kutatócsoport nemrég megjelent tanulmánya szerint, amelyben a kutatók azt állítják, hogy sokan egy DNS-mutáció következtében képtelenek az életre szóló párkapcsolatra.

Egészen pontosan a szerotonin, azaz az örömérzetért felelős egyik hormon alulműködése akadályozza meg a hosszú távú együttélésre való képességet.

"Ha a szingli gén valóban létezik, ezt tudomásul kell vennünk, ugyanakkor nem ítélhetők magányra az ezzel rendelkezők sem. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást a mingli párkapcsolat, hiszen az nem jár akkora kötöttségekkel, mint a házasság, ugyanakkor megvédi az egyedülállókat a gyakori partnercserétől. Sokan nem hallottak még a monogám szabadidős partnerségről, a mingliségről, akik pedig hallottak róla, néha tiltakoznak ellene. Azzal érvelnek, hogy kizárólag családban tudják elképzelni az életüket. A szabadidő közös eltöltésére való intenzív összpontosítás folyamatosan ébren tarthatja a szexuális vonzalmat, sőt intellektuális kihívások elé is állíthatja őket" – mondta Dr. Szöőr Anna jogász-pszichológus, a Gyermekes Társkereső Szolgálat vezetője.

"A nálunk megfordulók többsége házasodási, vagy együttélési szándékkal jön hozzánk, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy azok, akik túl vannak legalább egy váláson és két-három élettársi kapcsolaton, vajon alkalmasak-e tartós együttélésre? A mingliség persze nem csak a genetikailag szingliknél válhat be, hanem nyitánya lehet a tartós párkapcsolatra képesek számára is az egy életre szóló párkapcsolatnak, akár házasságnak.

Érdemes elgondolkodni e sorokon a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek, hiszen ezzel a kapcsolati formával megkímélik a kiskorúakat attól, hogy mindig új anyukákkal, vagy apukákkal kelljen együtt élniük. Ha az egyedülálló szülők valóban összeillenek és képesek a hosszú távú érzelmi elköteleződésre, akkor és csak akkor jön el az ideje a gyermek új párkapcsolatba való bevonásának" – tette hozzá a szakember.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.