Földi rádiótávcsövekkel detektálták

Kimutatták a vízgőz rádiósugárzását a Szaturnusz rendszerében

Földi rádiótávcsövekkel detektálták a vízgőz mézersugárzását a gyűrűs bolygó holdrendszerében, amivel lehetővé válik a csillagok világában fontos jelenségkör tanulmányozása helyszíni mérésekkel is.

2009.04.01 17:43hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Jelenlegi ismereteink alapján az élet kialakulása és fejlődése bolygórendszerekben nem képzelhető el a víz jelenléte nélkül. 2006-ban a Cassini űrszonda UVIS (Ultraviolet Imaging Spectrometer) elnevezésű műszere vízgőzt észlelt az Enceladusról úgy, hogy megmérte egy háttércsillag ultraibolya sugárzásának a vízgőz miatti elnyelődését.

Ez a felfedezés nemcsak alátámasztotta az addigi feltevéseket, miszerint az Enceladus a Szaturnusz gyűrűrendszerének fő vízforrása, hanem el is indította a vízre utaló más jelek keresését a szaturnuszi rendszerben. Ilyen például a vízmolekulák koherens mikrohullámú sugárzása, ami a lézerfényhez nagyon hasonló rádióhullámokból áll és amit pontosan emiatt mézersugárzásnak hívunk. A jelenség jól ismert pl. kései fejlődési állapotban levő vörös óriáscsillagok körül, de mindeddig a Szaturnusz körül nem ismertünk vízmézert.

Szergej Pogrebenko (Joint Institute for VLBI in Europe) és munkatársai földi rádiótávcsövek segítségével ilyen vízgőz mézereket kerestek a szaturnuszi rendszerben. Az észleléseket a 32 m-es Medicina - (INAF-IRA, Olaszország) és a 14 m-es Metsähovi (HUT-TKK, Finnország) antennákkal végezték, majd az adatokat részletes feldolgozásnak vetették alá. A kutatócsoport több holdnál is sikerrel járt a vízgőz mézer 22 GHz-es frekvenciájú sugárzásának kimutatásában.

Az adatok jel/zaj aránya alapján négy holdat választottak ki további vizsgálatok céljából: a Hyperiont, a Titant, az Enceladust és az Atlast. A Titan és Hyperion esetében térben megegyező pályafázisnál észlelték a legerősebb jelet, ebből hasonló mézer-gerjesztési folyamatra lehet következtetni. Az Atlas esetében rendelkezésre álló nagy adathalmazt három részre bontották, és külön elemezték őket.

A különösen magas jel/zaj arány alapján a mézeremisszió helyzetét a hold mögött néhány tízezer kilométerre valószínűsítik az A- és F-gyűrűk környékén. Az Enceladusnál észlelt jel összhangban van a Cassini méréseivel. Kozmikus mézereket eddig is sikerült észlelni üstökösöknél, vörös óriásokat körülvevő burkokban, szupernóva-maradványokban, illetve aktív galaxismagokban.

Vízgőz mézerek létezése a Naprendszerben azért is különleges, mert ezeket nem csak rádiócsillagászati mérésekkel lehet tanulmányozni, hanem a közvetlen helyszíni mérések is lehetségesek, ez pedig lehetővé teszi az eddigi mézermodellek és elméletek pontosítását, valamint megismerhetjük a valódi fizikai paramétereket a mézerek keletkezésének környezetében.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.