Tudomány

Mi ölte meg a dinoszauruszokat? Új számítógépes modell válaszol az évszázados kérdésre

Egy új dartmouthi elemzés 128 egyszerre dolgozó processzor erejét használta ki. Több millió szimulációval később két kutató úgy gondolta, hogy megvan az eddigi legjobb magyarázat a tudományos rejtélyre.

2023.10.02 14:33ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy új tanulmány ezen a héten megosztotta a legújabb bizonyítékokat a tudósok között régóta tartó vitában arról, hogy mi ölte meg a dinoszauruszokat.

Most a kutatók szerint a gáz tehet mindenről. Erre a következtetésre jutott Brenhin Keller és Alexander Cox, a Dartmouth College két geológusa, akik újszerű módszert dolgoztak ki a kérdés vizsgálatára.

A legtöbb, a témával foglalkozó tanulmány abból indul ki, hogy a 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalást vagy aszteroida-becsapódás vagy vulkánkitörés okozta. Keller és Cox úgy akarták megvizsgálni a kérdést, hogy a lehető legkevesebb emberi előítélet kerüljön az egyenletbe. Ezért a számítógépes modellezéshez fordultak.

Adatbemenetként az óceán mélyéről fúrt hengeres üledékmagokat vizsgálták. Ezek a foraminiferáknak nevezett mikroorganizmusokkal tarkított földrétegek az óceánok időbeli savasságáról, valamint a környezetben lévő szén- és kén-dioxid mennyiségéről adnak támpontokat.

A feltételezések szerint ez a két gáz szerepet játszott a dinoszauruszok és a földi élet 75%-ának kipusztulásában. A tudósok azonban vitatkoznak arról, hogy ezek a gázok egy aszteroida becsapódása vagy egy vulkánkitörés-sorozat következtében szabadultak-e fel.

Keller és Cox különböző forgatókönyveket szimuláltak, egy Markov-lánc Monte Carlo statisztikai modellt alkalmazva, hogy a magokból kinyert bizonyítékok alapján kiszámítsák a valószínűségeket. Azt találták, hogy a vulkánokból felszabaduló gáz elegendő magyarázat a környezeti változásokra, amelyek a dinók végzetét jelentették.

Eközben egy majdnem egyidejű aszteroida-becsapódás, amely hatalmas krátert hagyott maga után a Mexikói-öbölben, kevéssé hatott.

Keller és Cox modellezési munkáját több tucat számítógépes processzor párhuzamos használata segítette. Egymás után végrehajtott szimulációik több mint egy évig tartottak volna. A szimulációk egyidejű futtatása azonban lehetővé tette számukra, hogy napok alatt összegyűjtsék az adatokat.

A kutatás csütörtökön jelent meg az American Association for the Advancement of Science folyóiratban.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.