Óriási gammakitörések!

Egy "százlövetű" magnetár hatalmas kitörései

A 30 ezer fényévre található csillagmaradvány húsz perc alatt száznál is több óriási energiájú gammakitörést produkált, a legintenzívebbek alatt a Nap húsz évi teljes kibocsátásának megfelelő energia szabadult fel.

2009.02.12 17:23hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az SGR J1550-5418 katalógusjelű objektum a déli égbolton, a Norma csillagképben található, s röntgenforrásként már régóta ismert. Az elmúlt két év során mind a rádió-, mind a röntgentartományban pulzáló jeleket detektáltak az irányából. 2008. október 3-án közepes energiájú kitöréseket kezdett el produkálni, majd lecsendesedett, 2009. január 22-én azonban a korábbinál jóval nagyobb röntgen- és gammakitöréseket jelzett a NASA Swift és Fermi űrobszervatóriuma a forrás irányából.

Ráadásul ezek üteme is elképesztő volt. Loredana Vetere (Penn State University), a Swift észlelések egyik koordinátora szerint kevesebb mint 20 perc leforgása alatt száznál is többet detektáltak a műszerek, s némelyik közben annyi energia szabadult fel, ami a Nap húsz év alatti teljes energiaprodukciójának felel meg. A kitörések alapján a kutatók az objektumot az SGR-k (Soft Gamma-ray Repeaters, ismétlődő lágyröntgen-kitörők) közé sorolták be, mely csoportnak az SGR J1550-5418 mindössze a hatodik ismert képviselője.

Az óriási flerek közben felszabaduló energia mennyiségét jól jellemzi, hogy 2004-ben a körülbelül 50 ezer fényévre található egyik képviselőjük kitörése még a Föld felsőlégkörében is mérhető zavart okozott. Az SGR J1550-5418 január 22. óta is aktív, az elmúlt hetekben 95 eseményt regisztráltak a műszerek. Az elképzelések szerint a hatalmas kitöréseket gyorsan forgó neutroncsillagok, városnyi méretben naptömegnyi anyagot tartalmazó objektumok produkálják, közülük is az ún. magnetárok. Ezek az égitestek a Világegyetem összes objektuma közül a legerősebb mágneses térűek, ami körülbelül három nagyságrenddel múlja felül a normál neutroncsillagokét. Az SGR J1550-5418 forgási periódusa 2,07 s, amivel csúcstartó a magnetárok között. A kitörések során felszabaduló hihetetlen mennyiségű energia forrása egyelőre még bizonytalan, valószínű azonban, hogy a neutroncsillag rengései által megzavart mágneses térből származik.

Chryssa Kouveliotou (NASA Marshall Space Flight Center, Hunstville, Alabama) azt reméli, hogy a Fermi segítségével sikerül a kitörések finom struktúráit is észlelni, s így választ találni az energiakibocsátás mikéntjének kérdésére.

A Swift műhold röntgenteleszkópjának (XRT) segítségével Jules Halpern (Columbia University) a kitörések "visszfényét" is detektálni tudta, az SGR-k esetében először. Az utolsó flertevékenységi szakasz kezdetekor készült felvételek táguló gyűrűket mutatnak a forrás körül. Ezek akkor gerjesztődnek, mikor a röntgensugárzás kölcsönhatásba lép a környező, a forrástól különböző távolságra lévő gáz- és porfelhők anyagával, s szóródik azok részecskéin.

Ebben az értelemben a gyűrűk maguk nem valóságos képződmények, s a tágulásuk is csak illúzió, a sugárzás véges terjedési sebességének és annak következménye, hogy a szórt sugárzásnak hosszabb utat kell megtennie, míg hozzánk ér. Halpern szerint ezek a felvételek segíthetnek az SGR J1550-5418 távolságának pontosabb meghatározásában is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.