2 millió évvel korábban haltak ki

A rémmadarak nem ehettek emberhúst

Kiderült, hogy az ősemberek sosem találkoztak a Titanis walleri nevű óriási madárral. Korábban úgy vélték, hogy ezek a félelmetes ragadozók Észak-Amerikában még együtt éltek az emberekkel.

2009.02.05 17:18MTI

Egy amerikai kutatócsoport azonban most 2 millió évvel korábbra módosította kihalásuk dátumát. A Titanis walleri volt valószínűleg a rémmadárfélék (Phorusrhacidae) családjának legnagyobb faja: 2 méter magas és 150 kilogramm tömegű lehetett.

Az Észak-Amerikában honos, röpképtelen madár hatalmas csőrével igazán rászolgált a rémmadár névre, lévén az akkori idők csúcsragadozója. A kutatók a Floridában és Texasban kiásott ősmaradványokat vetették alaposabb vizsgálat alá. A csontokban lévő ún. ritkaföldfémek eloszlásának elemzésével a csoport meg tudta határozni az észak-amerikai maradványok korát.

Korábban a tudósok a rémmadarak kihalását a pleisztocén végére, kb. 10 000 évvel ezelőttre tették. A floridai Santa Fe folyómederben talált fosszilis csontok - amelyekről úgy vélik, hogy az utolsó ismert T. walleri maradványai - elemzéséből az derült ki, hogy a rémmadarak ennél jóval korábban, már mintegy kétmillió éve kipusztultak - nyilatkozta Bruce MacFadden paleontológiaprofesszor, a Floridai Természettudományi Múzeum munkatársa a BBC hírportálnak.

Hogy jutottak Észak-Amerikába?


Egy másik, Texasban talált ősmaradvány - az Észak-Amerikában talált legidősebb rémmadárlelet - korának meghatározása szintén meglepő eredménnyel szolgált. A kutatók zöme úgy vélte, hogy a Titanis walleri ősei akkor vándoroltak Dél-Amerikából Észak-Amerikába, amikor a két kontinenst összekötötte a panamai földhíd, mintegy 3,5 millió évvel ez előtt.

MacFadden professzor és társai szerint azonban a texasi rémmadár kora arra utal, hogy a Titanis mintegy 5 millió éve jutott el Észak-Amerikába, azaz jóval korábban, mint ahogy a két földrész között létrejött a szárazföldi kapcsolat. A kutatók jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogyan kelt át a röpképtelen madár a kontinenseket akkoriban még elválasztó tengeren.

"Lehet, hogy átúszott vagy áthajókázott valami sodródó uszadékon. Akkoriban egy sor, egymáshoz közel fekvő vulkanikus sziget sorakozott ott, ahol most a Panama-szoros helyezkedik el, így esetleg átúszhattak egyikről a másikra, de valójában nem tudjuk, mi történt
- mondja MacFadden.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.