Állati

Tűzhányókitörések tizedelték az apró pingvinkolóniát

Guanórétegekből derítették fel egy kis pingvinkolónia évezredes történetét.

2017.04.12 11:04MTI
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy tó fenekén lerakódó guanórétegek évszázadokon át megőrizték egy kis pingvinkolónia történetének nyomait, a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) tudósai ezt derítették most fel - írja a BBC hírportálja.

A BAS Stephen Roberts vezette nemzetközi kutatócsoportját igen meglepte, amikor az Antarktiszhoz tartozó Ardley-sziget üledékeiben vastag vulkáni hamurétegekre bukkantak.

Ez arra utal, hogy az Ardley-pingvineket gyakran tizedelték meg a közeli Deception-sziget tűzhányókitörései - magyarázta a Nature Communications című szaklap friss számában megjelent tanulmány vezető szerzője.

"A kitörések rendszeresek voltak az elmúlt 7 ezer évben. Öt olyan szakaszt találtunk, amikor a populáció jelentősen megnőtt, három olyat, amikor a vulkán majdnem teljesen kiirtotta a madarakat" - tette hozzá.

Ardley-pingvinek (Fotó Stephen Roberts

A kutatók az Ardley-sziget, valamint a Déli-Shetland-szigetek négy másik tavának fenekén lévő üledékekből vettek mintát, hogy a tengerszint múltbéli változásait nyomon követhessék.

"Mintha csak a pingvinek Pompejiét tártuk volna fel, a hamuesőben állati csontmaradványok maradtak fenn" - mondta Roberts.

Fiatal madarak karmai és gerinccsontjai kerültek elő a hamurétegekből, feltehetően ezek az állatok nem tudtak elmenekülni a hamueső elől, így megfulladtak.

A kolóniák története azonban a jó alkalmazkodási készségről tanúskodik, a pingvinek mindig megtalálták a visszautat a szigetre. Volt ugyan, hogy ehhez évszázadok kellettek, mégis mindig újra benépesítették a földjüket.

Az Ardley-pingvinek leginkább szamárpingvinek, amelyeknek száma - ellentétben az Adélie- és az állszíjas pingvinekkel - növekvőben van, miközben az Antarktiszi-félsziget a föld egyik leggyorsabban melegedő klímájú területe.

Claire Waluda, a BAS pingvinszakértő ökológusa szerint a szamárpingvinek kevésbé függnek a jégtől, mint a másik két faj.

"A szamárpingvinek több halat esznek, a másik két faj egyedei inkább rákot, mely a parti jég alatt szaporodik, tehát ha több a jég, több a rákevő pingvin. A meleget is jobban bírják a szamárpingvinek" - mutatott rá Waluda.

Az üledékek kormeghatározása alapján a pingvinek mintegy 6700 éve telepedtek meg az Ardley-szigeten, ezután öt alkalommal nőtt nagyra a populáció - mely jelenleg körülbelül 5 ezer termékeny párt jelent -, háromszor kerültek a kihalás közelébe, mindannyiszor vulkánkitörés miatt: 5500, 4300 és nagyjából 3000 éve.

Ilyenkor a madarakra lesújt az úgynevezett piroklasztikus ár: a vulkánkitöréssel töméntelen hamu, gáz és kődarab emelkedik a magasba, majd saját súlya alatt összeomolva, hatalmas sebességgel temet maga alá és éget fel mindent.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.