Paleontológia

Tízméteres csúcsragadozóra bukkantak az Antarktiszon

Természetesen csak a kövületeire. A Mosasaurus nevű tengeri gyík a dinoszauruszok korának alkonyán tengeri hüllőkre vadászott.

2016.11.08 09:57ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
ScienceDirect

A Kaikaifilu az óriási mosasaurusok új faját képviseli, 66 millió éves kőzetben lelték meg a kontinensen. 2010-ben egy chilei expedíció a Seymour-szigeten bukkant rá óriási koponyájának maradványaira.

A mosasaurusok nem dinoszauruszok voltak, hanem a modern gyíkok közeli rokonai, amelyek a krétakor tengereit uralták. A mai gyíkokkal ellentétben azonban az úszást segítő evezőszerű végtagjuk és hosszú, széles farkuk volt. Némelyikük csúcsragadozóvá vált, gigantikus méretekkel, ilyen volt a Tylosaurus.

A friss lelet előtt az antarktiszi kontinensről a Taniwhasaurus antarcticust ismerték a legnagyobb mosasaurusként, ennek csak koponyája mintegy 70 centiméteres volt. Érdekes módon az új faj ötmillió évvel fiatalabb nála, és közeli rokona. Ezenkívül az észak-amerikai Tylosaurussal is szoros rokonságban volt, annak ellenére, hogy bő 20 millió évvel később élt az ellentétes féltekéjén.

Koponyája a becslések szerint körülbelül 1,2 méteres - ami az eddigi legnagyobb déli mosasaurussá teszi -, aminek alapján testhossza legalább 10 méter lehetett. És míg hasonlít az észak-amerikai óriásokhoz, teljesen egyedülálló jellegzetességei is vannak, ezáltal kiérdemli az új nevet.

Az új lelet előtt gyakran találtak fogmaradványokat kései krétakori kőzetekben a kontinensen. Az anatómiai jellegzetességek alapján több mosasaurusfajhoz kötötték őket, amelyeket korábban az északi féltekéjéről ismertek.

A Kaikaifilu állkapcsa viszont most felfedi, hogy eme eltérő típusú fogak többsége megtalálható volt a fajnál (heterodont fogazat), ami felveti a lehetőséget, hogy kissé túlbecsülték az antarktiszi mosasaurusok sokféleségét.

A dinoszauruszok korának alkonyán az antarktiszi klíma sokkal melegebb volt, a kontinens változatos ökoszisztémának adott otthont, ami néhány szokatlan küllemű hüllőt is felölelt.

A Kaikaifilu valószínűleg a kortársai szolgáltatta bőséges "büféből" táplálkozott, étlapján szerepelhettek a plesiosaurusok egyedülálló Aristonectinae csoportjának képviselői. Ezek a robusztus, hosszú nyakú hüllők bizonyos bálnákhoz hasonlóan nem hallal, hanem sokkal kisebb zsákmánnyal, szűrve táplálkoztak.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.